Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!

Tisztelt Emlékező Testvéreim!

Itt állunk a székelyföldi Thermopülai-nél.

A nemzeti emlékezésekben látszólag a múlt megbecsülése a tét, valójában a jelen önbecsülése és a jövő lehetősége. Ott rejtőzik benne a tragédia: a jövőbeli perspektívák elhalványulása, majd elvesztése a múltbeli értékek „hűtlen kezelésével” kezdődik.

A nemzet, ha nem érzi múltját, elveszti jelenét. „A múlt tiszteletén, a jelen munkásságán, a jövőbe vetett hiten nyugszik a társadalom, az állam és az egész emberiség” – figyelmeztetett Gyulai Pál.

Nyergestetőn, a történelmi küzdelmek színhelyén ma meghatódva állunk.

– Itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldvai vajda testvérének moldvai és tatár seregét, aki a porta által küldetett Fráter György megtámadására.

– Itt álltak ellen a csíkiak 1660-ban Barcsai Gáspárnak, aki Háromszéket nérói kegyetlenséggel feldúlta.

–  Itt állította fel védekezésre 1849. július 31-én Tuzson János honvédezredes a megmaradt nyolc gyalogszázadot, egy lovas századot s néhány ágyúval rendelkező tüzérséget, mintegy ezer, ezeregyszáz fős alakulatot. Számolt az orosz-osztrák tízszeres túlerővel, melynek több órás rohamát augusztus 1-jén a székely honvédek és haláltosztó ágyúik mindig visszavertek. Az oroszok és osztrákok ágyukkal jöttek ezen az úton, de ide feljutni nem tudtak. 

Ma Pontan miniszterelnök nem ágyukkal jött, hanem az európaiság, a demokrácia és a szubszidiaritás (autonómia) útján. Nem ágyukkal jött, mert tudja azt, amit egy becsületes politikusnak tudnia kell: sólymokra ágyukkal nem lövünk!

Itt a Székelyföld 17 és 26 éves korú „sólymai” küzdöttek. A honvédek a mai Sírkertben temették el, ezután Nyergestetőről Mitács felé vonultak. Ez volt a szabadságharc utolsó székelyföldi csatája 165 évvel ezelőtt.         

A csatában elesett hősök emlékét a látható emlékoszlop őrzi, amely a Bukarestben dolgozó „hon leányok” adománya. Az emlékművet 1897. augusztus 8-án avatták föl 5.000 ember részvétele mellett. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János ezredes is. 

Tisztelt Emlékező Testvéreim!

Salamon király példabeszédében mondja: „Jövőkép nélkül elpusztul a nép!” Az ember igényli a jövőképet, ha szabadon akar munkálkodni, de ehhez az emlékezésnek kell társulnia. A nemzet, ha nem érzi múltját, elveszti jelenét.

Milyen a jelenünk, milyen a Székelyföld múltja?

A jelenünk olyan, mint a XIX. század végén volt: a helyi tőke hiánya, az ipar fejletlensége, a közlekedési viszonyok elmaradottsága – a miniszterelnök úr mondta az előbb, hogy az út amely érkezett javítást igényel. A mezőgazdasági rendszer pedig elavult volt. Ha látná a földeket, akkor a fejét is fogná.

A székelység problémája a XIX. század végén túllépte a helyi és állampolitikai kereteket és az egész magyarság nemzeti problémájává vált. A Székelyföldre úgy tekintettek a kortársak, mint a magyarság legkeletibb védőbástyájára és aggódva figyelték a székely kivándorlás növekedését a Kárpátokon túli román területekre. A Kivándorlási Bizottság elhatározta, hogy 1902-ben az ország négy különböző vidékén kivándorlási kongresszust szerveznek: Felvidéken, Dunántúlon, Délvidéken és Székelyföldön. Így került sor 1902. augusztus 28–30-án a tusnádi Székely kongresszusra, amelynek célja a kivándorlás okainak feltárása volt. A kongresszus küldöttei – élén Darányi Ignác földművelésügyi miniszterrel – a székely térség gazdasági és társadalmi problémáinak feltárásán munkálkodott és ennek hatására a magyar kormány lépéseket tett a fennálló problémák orvoslására. Így került sor a Székely Akció beindítására, a székelyföldi miniszteri kirendeltség megszervezésére. A földművelésügyi minisztérium irányításával gazdakörök alakultak, mezőgazdasági tanfolyamok szerveződtek. Támogatták a székely fiatalok képzését a nagyobb ipari központokban. Megszervezték a háziipari oktatást, népkönyvtárakat létesítettek, ingyenes jogi tanácsadást indítottak be, amelyek célja a székelység felvilágosítása volt. Az első világháború, majd az új román állam keretei nem tették lehetővé a magyar kormány által elindított székelyföldi gazdasági modernizációs program kiteljesedését, így a tusnádi Székely Kongresszus által megfogalmazott követeléseknek ma is van aktualitása. 
Ezt igazolja, hogy a székely ifjak Angliába, Hollandiába, Magyarországra vándorolnak ki, akár csak a néhány millió román honfitársunk Itáliába, Spanyolországba vagy más nyugati országba, akik nem térnek vissza. Ezzel a problémával országosan kell foglalkozni.

Most is a kivándorlás és a munkanélküliség a fő baj, mint akkor. Nekünk székelyeknek szükségünk van egy új Székely Kongresszusra, amelyen a székelyföldi politikai tömörülések: RMDSZ, MPP,  EMNP, SZNT, MNT mellett legyenek jelen a történelmi egyházak, továbbá a gazdasági, a kulturális szervezetek, egyesületek, az erdélyi, a budapesti és bukaresti képviseletek, hogy együtt keressük a fennálló problémák megoldását.

Egy kis keserűség van a lelkemben, mert a nép között élek és naponta hallom panaszukat. A székelyek sorsa sok szempontból aggasztóbb, mint az ország más régióinak sorsa. Éppen ezért nem elég a Tusványos, nekünk határozottan egy új Székely Kongresszus kell. Erre szeretném most felhívni az ország vezetőinek és mindannyiuknak a figyelmét.

Szent István királyunk a Kárpát-medencét a boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel, így lett a Kárpát-medence Szűz Mária Virágoskertje. Akik itt születtek, itthon kellene boldoguljanak. Szent II. János Pál pápa Bukarestben tett látogatásakor azért imádkozott, hogy Szűz Mária Virágoskertjében mindenki otthon érezze magát.

Alapvetően fontos az a vélemény, amelyet N. Bălcescu fogalmazott meg majdnem 165 évvel ezelőtt: „Majd meghasad a szívem, amikor látom a bátor magyarokat és lelkesedésüket, és amikor arra gondolok, mily süllyedésben vagyunk, és mily csúnya szerepet játszottunk mi, románok eddig”.

Bălcescu véleményének kifejezését látom Ponta miniszterelnök úr meglepő és megtisztelő jelenlétében. Szűz Mária Virágoskertjében ne egymás ellen, hanem együtt dolgozzunk Istennek tetsző, szolidáris és szubszidiáris világért.

Ezért itt, a Nyerges-tetőn anyaszentegyházunk imájával kérjük égi édesanyánk közbenjárását:  

Üdvöz légy, Mária...  

Dr. Darvas-Kozma József esp.-plébános beszédének szerkesztett változata 

Sajtóhír:
„Ezt tudjuk tenni a székely népért” szekelyhon.ro
Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József - Krónika
Ajánlás:
Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!
A székely hősiességet méltatta Nyergestetőn Victor Ponta
Victor Ponta a székely hősiességet méltatta