2014. 04. 03.

Igaz magyaroknak 2004-ből és 2014-ből



1. Levél 2004. december 6.

"Tisztelt Magyar Testvéreink! 
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hát a nevetővel kezdem. Nevetem, hogy a magyar kormány jelen vezetői a legmagasabb csúcsra jutottak, a nemzet megtagadás csúcsára. Téves csúcs. Innen számukra csak egy út van, tova...
De nézzük meg miért is jutott ide a magyar nemzet. Az tény, hogy a népszavazásra viharos időben került sor. A népszavazást megelőzte az a közel félévszázados nemzet gyilkos  kommunista-ateista erőszakszervezet, amely a magyar emberből a "jobb részt" kiölte. A szellem helyett az anyagot tette meg uralkodó eszméjévé. Így sok embernek leszűkült a horizontja. Nem láttak el sem a határig, sem a határon túlra. Tekintetüket a bírvágy irányította, az égiek már nem lelkesítették. Ilyen nemzedéknek egysíkú lett a látása, és élete középpontja mindig egy körforgalomhoz vezetett, a gyomrához. 
Hát sok ilyen magyarhoni szavazóval az új idők Mózesei sem tudtak semmit kezdeni. A jelenben kormányzó mszp és szdsz - így írom, mert a magyar nyelvtan szabályai azokra nem lehetnek érvényesek, akik csapatostul a magyar nemzet lelki egységét megtagadták -,  hóhér módon folytatott kampányt.  Föl te éhes proletár! - éneklésével  a gyomorféltést hívták elő az idős és a szegény rétegből. Ezért lett ilyen 2004. december 5-i végeredmény.
A népszavazásnak mégis lett 50% feletti "Igenje". Ez egy lépés a sikerhez. A kormány és csatlósai amolyan léggömb módon viselkednek. Szállnak és öklendeznek a kommunista gyűlölet régi lerakódásából, ahogy ezt a tegnap este egy Lendvai Ildikó nevű viseltes képű asszonyság nőhöz nem méltó módon tette. A léggömb felfelé száll. Lentről nézve sikeresen röppen, röppen, röppen ...
Az viszont törvény, hogy a léggömb belső nyomása egyre nő és a külső nyomás fönt már csökken. És ott fent a magasban megpecsételődik sorsa, hiúságában szétpukkan. Most ezt a felfelé szállás látjuk, a pukkanás ezután jön. Akkor keresheted a szárnyaló "madár" gömböket, de nem fogod megtalálni...
De megtalálható lesz az anyaországi és a határon túli magyar. Ők fognak össze, ha kell új pártként és akkor....
Akkor a moldvai magyar is ember lesz, állampolgár lesz és kérheti az anyanyelvű istentiszteletet, az iskolai oktatást is.... Akkor nem kell csip-csup pénzígéretet tennie a magyar kormánynak. Addig törlöm az egyik szememet, s az előkészített tojást - amivel megdobálni szándékoztam az idelátogató "magyar elvtársakat" - kezemből leteszem. Nem piszkolom be se kezemet, se lelkemet. Aki a trágyadombra csap, biztos összekeni magát. Hát ezért.
Viszont szeretettel várom azokat, akiknek lelkében él a nemzet. Hangjukat meghallom és ajtómat megnyitom...  
Tisztelettel minden magyar testvér iránt,
                                                            Darvas-Kozma József
Csíkszereda, 2004. 12. 6-án."


2. Levél

A magyar nemzet védelmét jelenti


"Én, Darvas-Kozma Anna esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen!"
Édesanyámnak 2014. március 15. különös ünnep, mert újra magyar állampolgárként is ünnepelhet. A tegnap magyar idő szerint 12 órakor került sor a csíkszeredai Magyar Főkonzulátus épületében az állampolgári eskütételre és megkapta a Visszahonosítási okiratot. Édesapja v. csíkszentsimoni László János 1887-ben született és ménes huszárként végig harcolta az első világháborút báró Podmaniczky Ernő vezérezredes legényeként. 
Édesanyám, László Anna, 1926. október 31-én született, aki a csíkszentsimoni róm. kat. felekezeti iskolában az első osztályt még magyarul végezte, de a következő iskolaévben a román impérium államosította a katolikus iskolát és románul kellett tanulnia. Aztán jött a 2. bécsi döntés és magyar állampolgár lett. A VI. és VII. osztályt már magyarul fejezte be. 1940. október 8-án reggel korán iskolástársaival ott állt a csíkszentsimoni vasútállomáson, amikor rövid időre megállt a Kormányzói vonata és kiszállt belőle vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó és felesége. Végig ment az iskolások előtt, köszöntötte és meg-megkérdezte őket, beszélgetett velük. Édesanyám felejthetetlen emléke maradt a kormányzói párral történt találkozása. 
Majd a második világháború elsöpörte a "kicsi magyar világot" és a magyar állampolgárságot. Hosszú idő telt el azóta. A várakozás, a remény pedig beérett. 
Édesanyámmal
A tegnap, 2014. március 14-én újra magyar állampolgár lett. A felcsendülő Himnusz, majd az eskütételt követően a Szózat és záró részként a Székely himnusz, ez a felemelő ünnep mindnyájunk szemét könybe borította. Amikor hazakísértem a nyolcvannyolc éves édesanyámat, megkérdeztem tőle, hogy mit jelent újra "magyarnak lenni"? 
- Mit is mondjak? - kezdte. Jó érzés, az elődeinkhez és a magyarsághoz így is kötődni. Magyarok voltunk és vagyunk, de ez most többet jelent, Magyarország védelmét. Isten tartsa meg Orbán Viktort és kormányát, hogy lehetővé tette ezt nekünk. Nagyanyám, Sándor Róza, így hívták id. László Gergelynét, 1848-ban született, az édesapám pedig 1887-ben, ők egy közös sírban nyugosznak, ahol apád is, és ahová majd engem is temettek. Most még a sírban is magyarok leszünk. Az iskolában megtanultam Pósa Lajos versét, Magyar vagyok, amit ma is eltudok mondani. Hát így éltünk és élünk. 
És elkezdte mondani a verset. Az első szakasz után, arra kértem édesanyámat, hogy hagyja abba, mert mindjárt a temetőnél kötünk ki. 
Ezután meg arra kért, hogy a magyar Útlevélre és a 2014. április 6-i választásokra iratkozzunk fel, mert így akarja megköszönni Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a visszahonosítást. 
- Én is csak azt tudom mondani, hogy Isten, áldd meg a magyart! és Magyarország kormányát! - mert édesanyámnak és nekem is egyik legszebb örömünnepet szerezték. 
Utóirat: Ma, 2014. március 15-én délután édesanyám - aki asztmás és nehezen jár-kel kint, aki félszemére még vak is - nem szólt nekem és tudtom nélkül gyalog elment a plébániáról a 18 órakor kezdődő Vár téri emlékünnepre. Én se szóltam neki, hogy erre az ünnepi megemlékezésre is elmegyek. Amikor az ünnepi beszédek véget értek, hazajöttem. Akkor keresni kezdtem édesanyámat, s nem találtam sehol, csak tűnődtem holléte felől. Amikor visszatért - 19,45 órakor -, akkor tudtam meg, hogy neki mint "újra magyar állampolgárnak" kötelessége volt ott lenni, amikor a magyar kormány nevében Németh Zsolt államtitkár beszél
Csodálkoztam, hogy 88 évesen mennyire komolyan vette az esküt. Erre csakis azt tudom mondani: örvendek, hogy ilyen édesanyám van. És sok ilyen "édesanyát" kívánok Magyarországnak.
A legnagyobb szeretettel, 
Darvas-Kozma József
És álljon itt édesanyám nemzeti hitvallása:
Pósa Lajos: Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!


3. Levél 

Tisztelt Magyar Honfitársaim!
2014. március 14-től magyar állampolgár is vagyok. Közben édesanyámmal együtt megkaptam az Útlevelet és a szavazólapot. 2014. március 25-én a csíkszeredai Magyar Főkonzulátuson szavaztunk. Szavaztunk a folytatásra! 
Szombaton a TV-t nézve, lelkesedtünk a Hősök terén ünneplőkkel. Viszont vasárnap szégyenkeztünk, amikor Mesterházyt, Gyurcsányt és Bajnait hallgattuk. Alpári beszédjük, sátáni világuk, nem csillantott fel semmit történelmünk nagyjainak jelleméből. (Gyurcsány Ferencnek a Székelyföldről)


Levontuk a következtetést: az ilyen mocskolódók rászabadítása a vezető helyekre nemzeti katasztrófát jelent! 
Testvéreim! Ha szeretitek nemzetünket, akkor ne legyetek közömbösek, hanem április 6-án szavazzatok a nemzet felemelkedésére, szavazzatok a folytatásra!
Tisztelettel minden magyar testvérem iránt,
Darvas-Kozma József
Csíkszereda, 2014. április 3-án.

Ajánló: Új nap virrad ránk
Egy EP-képviselő nyilatkozata
A választások kapcsán



1 megjegyzés:


  1. Tóth Árpád (1886-1928)

    Meddő órán (1908)

    Magam vagyok.
    Nagyon.
    Kicsordul a könnyem.
    Hagyom.
    Viaszos vászon az asztalomon,
    Faricskálok lomhán egy dalon,
    Vézna, szánalmas figura, én.
    Én, én.
    S magam vagyok e föld kerekén.

    Már gimnazista koromban, teljesen átéreztem ennek a szép impresszionista versnek hangulatát. Olyannyira, hogy ez volt a szabadon választott versem egy szavalóversenyen. (Meg is nyertem.)

    Akkor még nem tudtam, amit talán Tóth Árpád, József Attila, Ady Endre sem tudott még a maga idejében, amikor az 1919-es Tanácsköztársasághoz csatlakoztak, hogy az 1900 körüli Cion Bölcsek Párisi Konferenciáján titkos jegyzőkönyvben rögzített forgatókönyv végrehajtásában vesznek részt, amely a cionista világhatalom megszerzésének módszertanát rögzíti. Ami, még ma is titoknak számít, de a költők további munkáin érezhető, hogy észrevehették ezt a fellángoló eltévelyedésüket.

    Talán Tóth Árpád, ha élne ma is, megbocsátana, hogy ezt a gyönyörű versét, annak stílusát és formáját is nagyjából meghagyva a mai viszonyokra fordítottam le. (Vagy ki?) Lásd alább!

    Magyarok, válságos órán

    Magyar vagyok!
    Nagyon!
    Kicsordul a könnyem,
    De nem hagyom!
    Mozaikká tördelt asztalomon,
    Mégis faricskálok lomhán, egy új dalon.
    Itt állok évezredek tanulsága gyökerén!
    Mégis magam lennék a Föld kerekén?

    Persze, ez kissé harciasabb és bizakodóbb mint Tóth Árpád. (Magyar Balázs)

    VálaszTörlés