Elvitte őt ...

2000. január 6-án Rómában szentelték püspökké dr. Veres Andrást, aki védőszentjét, Szent Andrást választotta eszményének, aki Jézussal való első találkozás után testvérét, Simont elvitte Jézushoz. Ezért a győri megyéspüspök, az MKPK elnöke jelmondata: Elvitte őt Jézushoz. Célja az emberek Jézushoz vezetése. 

Elmélkedésünk végén tegyük fel magunknak a kérdést és feleljünk: miben látom életem célját, mi a jelmondatom?

Keresztelő János föllépése és népszerűsége egyre erősödő népmozgalmat idézett elő a Jordán vidékén, ezért kimondja, hogy nem ő a Krisztus, hanem csak a Messiás előfutára. (Jn 1,35-42) 

A dráma, amelyről a Keresztelő beszélt – azok az erkölcsi követelmények és teendők, hogy szakítani kell az életmóddal és emberekkel a Krisztushoz tartozásért –, az ő életében is bekövetkezett. Mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Az ő kijelentésére két tanítványa, András és János elszakad tőle, s Jézushoz szegődik. Elengedi tanítványait, mert egyedül Jézus méltó arra, hogy kövessék. Ő marad, mert szólnia kell a hatalmassághoz is. Ily drámai szakítást mindenkinek vállalnia kell, legyen az szülő vagy gyám, nevelő vagy lelkivezető, gyermek vagy tanítvány. 

Jézus kezd párbeszédet követőivel: „Mit akartok?” – ez első kérdése az emberhez. „Mester, hol laksz?” – így szól az ember első kérdése Istenhez. „Gyertek nézzétek meg”, és aznap nála maradtak. Jézus pedig istenemberi mivoltát tárta fel előttük. E meghatározó találkozás által vált az istenhit, személyes Messiás-hitté. 

András tanúskodása és irányítása nyomán másnap Simon is találkozik Jézussal. Ekkor elsőként hallják, hogy Jézus követőiből állandó „házat” épít, és az oly szilárd lesz, mint a „sziklára” épült ház. Jézus ezzel jelzi, hogy Ő Anyaszentegyházában fog lakni, hogy a kereszt és az Egyház titka által mi is „lássunk és higgyünk”. A személyes hitre jutás órája az egész jövőt meghatározza! A megkezdett párbeszéd záradékaként a búcsúbeszédben hangzik el az ígéret: „Atyámhoz megyünk és lakóhelyet veszünk nála.”

Azóta, akik meghallották Isten hívását és követték, mind tudják, hogy ők Istenéi. A keresztségben az Atya gyermekévé, Krisztus Testének tagjává, a Szentlélek templomává tett. (1Kor 6,13c-15a. 17-20) Mint Krisztus tagjai életállapotunknak megfelelően meghívást kaptunk Isten országa építésére és testvéreink üdvösségének szolgálatára. 

Ez azzal kezdődik, hogy egyik ember segít a másiknak meghallani Isten szavát és megtenni akaratát. (1Sám 3,3b-10, 19) Héli öreg, vak, bűnös pap képes támaszt adni Sámuelnek abban, hogy felvegye az Úrral való kapcsolatteremtés fonalát: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.” Házastársadat, gyerekedet, unokádat segíted-e az Úrral való kapcsolatteremtésben és akaratának teljesítésében?

„Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet.” Jn 1,42.

Dr. Darvas-Kozma József