Jézus a betegek
orvosaként jött közénk. Eljárását megértjük Ezekiel próféta jövendölése nyomán
(Ez 34,5), mert a Messiás feladata közé tartozik, hogy Isten szétszóródott
népét jó pásztorként összegyűjti és vezeti.
Jézus meglátta a tömeget is,
„megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a
juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk.”
A pásztor nélküli juhok képe az
Ószövetségben a nép kiszolgáltatottságát és szükséghelyzetét szemlélteti.
De a
kép talál mi reánk is, a szétszakítottságban élő magyarokra, mert szülőföldünkön a kiszolgáltatottság igáját
kénytelenek vagyunk naponta elviselni.
A családok és közösségek védtelenek, a munkaerő
pang, és a nemzet megtartó értékeinket sárba tiporják.
Az első világháborút
követően az új hatalom Erdély kis létszámú magyar falvainak papjait és tanítóit
elüldözte.
Húsz év alatt a Mezőség 25 ref. egyházközsége pusztult el és 24 vált
szórvánnyá, mert nem volt aki összegyűjtse a szétszóródott nyájat. (Nagy Ödön, Szórvány és beolvadás, In: HITEL - Kolozsvár 1935–1944. II. 149–150.) És
azóta ez a folyamat tart a katolikus egyházban is.
A szentmisében a
földi és mennyei életet biztosító jó Pásztorral vagyunk, aki meghív
szeretetének asztalához.
Az Istenszeretet érzése repít a magányosság mélyéből a magasba.
Ez nem egyszerűen érzelmi lebegés, hanem együttszárnyalás a teljes
Szentháromsággal, aki a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket és
szeretetében fürdet.
Ugyanis a konkrét ember jelenléte a szeretet számára
indokolt, így a közösség léte is a szeretetben, Istenben gyökerezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése