2017. 01. 03.

Szent László-év 2.



Erős voltál, Magyarország,

Jó szerencse ragyogott rád,

Hatalmasabb mindeneknél,

Dicsőségben tündököltél,

Ékességben, gazdagon.



Birodalmad nagy volt, tág volt,

Derekas volt sok királyod,

Bajnokaid vitézsége,

Tenger néped volt és béke

Mindegyik határodon.
(Ismeretlen költő a 13. századból. Vas István fordítása)

Középkori nemzeti krónikáink, történetíróink a magyarság hun eredetét vallották, s az Árpád-féle honfoglalást a „magyarok második bejövetelének” tartották. Ezen kívül meg kell említeni, hogy külföldi forrásokban is van utalás a kettős honfoglalásra, így például az orosz őskrónika említi a fekete és fehér magyarok különböző időpontokban való beköltözését a Kárpát-medencébe.  Vámbéry Ármin azt állította, hogy a magyarok akár Attila zászlói alatt is harcoltak. Nagy Géza több mint 70 évvel László Gyula előtt megfogalmazta, hogy a magyar törzsekből már 670 táján bejöttek, sőt már 568-ban az avarokkal. Engel Pál történész a székelyeket azonosította a 670 táján bevándorolt késő-avarokkal (trium generum siculorum). Azt Györffy György is megfogalmazta, hogy a „griffes-indás” kultúra magyar népességet takar. Viszont az időrendi sorrendet régészeti megalapozással László Gyula állította fel. Tanítványa, Bakay Kornél azt is mondja, hogy a Kárpát-medencében magyarul beszélő népek éltek már évszázadokkal az Árpád-féle honfoglalás előtt is.
A másik fontos ismeret, hogy a magyar törzsek korán kapcsolatba kerültek a kereszténységgel. Pippin frank király, a 796-os hadjárat sikeres befejeztével, útban haza felé, elérkezettnek látta az időt, hogy a meghódított avar területeket (Lajta és Kőszeg-hegység térségét) térítési körzetekre ossza, amit azután Nagy Károly 803-ban Regensburgban, midőn a pannóniai hunok (avar-székelyek) és szlávok  hódolatát fogadta, ünnepélyesen megerősített. Az avar-székelyek kagánjáról tudjuk, hogy már 805-ben, amidőn Nagy Károly előtt megjelent, keresztény volt és Tódornak hívták. Ennek utódát a Fischa folyóban keresztelik meg, és az Ábrahám nevet kapja. A Fischa folyó neve tovább él a Kolozs megyei Székelyjó melletti Viság település és folyó, valamint Csíkban a Fisák folyó nevében. Ábrahám neve pedig a hat székely nemzetség (hadcsoport) egyike. Erdély birtokbavételekor a székelység csatlakozott a magyarsághoz és vele együtt ment, annak szálláscsinálója volt. 1003-ban Gyula legyőzése után, Erdőelvi Zoltán első vajda a latin rítusú székelyekre támaszkodik István király Erdély feletti hatalmának és egyházi szervezetének kiépítésében. Ekkor a székely népterület a mai Szászvárostól hosszú sávban húzódott kelet felé az Olt-kanyarig, észak felé pedig a Marosig.
A honfoglalás előtt, Árpád magyarjai közt a kereszténység híveket tudott szerezni. A magyar urak, fejedelmek, pogányságuk ellenére, mély tiszteletet éreztek a keresztény szerzetesek, püspökök iránt. A Vita Methodii megható jelenetére kell gondolnunk. Amikor Metód a Duna mellékére érkezett konstantinápolyi utazása alkalmából, a magyarok fejedelme őt tisztelettel, ünnepélyes formában fogadta. És miután ajándékokkal elhalmozta, orcán csókolta az apostolt, búcsúzáskor pedig ezeket mondta neki: Szentatyám, emlékezzél meg rólam ájtatos könyörgéseidben.” Amikor Pannóniában megtelepedtek, Taksony nagyfejedelem kérésére, 960 körül XII. János pápa hittérítőket és püspököt küldött Pannóniába, de Ottó német császár elfogatta őket és nem engedte misszióba menni politikai megfontolásból – írta Luitprand cremonai püspök, diplomata, történész. A diplomata hosszabb időt töltött a magyarok között és megállapította: a magyar nemzet úgy látszik keresztény.” Az egyházszervezést Taksony nem tudta kiépíteni, de azt négy évtized után megtette unokája, Szent István.
Az ezredforduló vízválasztónak bizonyult Európa népei történetében. Az a nép, amely ekkor államot tudott alapítani, megmaradt, az amelyik nem – hiába volt korábban hatalmas, sőt rettegett (mint a besenyők, úzok, kunok) –, eltűnt, felszívódott.
A magyarság alighanem a legkedvezőbb időben lett az európai keresztény nemzetek közösségének tagja. Az “Árpádok” családja Szent István koronázásakor mintegy 130 esztendős uralkodói múltra tekinthetett vissza. Ami ekkor kezdődött, az Árpád-házi királyok három évszázada – bár küzdelmekkel teli korszak volt – egyetlen szóval jellemezhető: sikertörténet.
2017 - Szent László Év, ezért az ő személyét mutatjuk be.
Szent István unokatestvérét, Árpád-házi Vazul herceget összeesküvés miatt 1031-ben megvakították. Fiai: Levente, Endre és Béla száműzetésbe mentek Lengyel- és Oroszországba. Béla kitűnt bátorságával, ezért feleségül vehette Mieskó lengyel herceg lányát, Richezát. Házasságukból hét gyermek született, három fiú és négy lány. Géza után 1046 körül született László, majd Lampért.
László felmenői közt Árpád és I. Ottó császár leszármazottait találjuk. Atyjától, I. Béla királytól a lovagi erényeket és az országkormányzás elveit, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a szilárd katolikus hitet és a mély vallásosságot örökölte.
A Vazul-fiak napja 1046-ban virradt fel, amikor Péter király ellenében hazahívták Endrét Oroszországból, aki a pogány lázadást megfékezte. Ekkor Béla is visszatért gyermekeivel. Megkapta a nyitrai, bihari, és al-dunai dukátust, hercegséget.

- folytatjuk

Előző rész: 

Szent László-év 2017

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése