Szmirna egyik legrégebbi város az Égei-tenger partján, jelentős kikötő és kereskedő város Lídiában. Törökösített neve Izmir, ahol 1915-16. között 100.000 örményt öltek meg. Szmirna császárok korában bontakozott ki a kelet felé vezető kereskedelmi út mentén. Jeruzsálem eleste után a zsidóság számszerűen és befolyásában is megnövekedett. Az egyházat Szent Pál alapította. Szmirna püspökei közül kiemelkedik, Szent Polikárp, aki Kisázsia
legnevesebb személyisége a 2. század közepén. Ő összekötő láncszem az
apostolok és az őt követő egyházatyák között. Ifjúkorában Szent János
apostolt hallgatta, őt pedig Ireneusz. Antióchiai Szent Ignác szerint az egyházközség zsidó eredetű. A többségi zsidóság nem nyugodott bele a keresztények kiválásába. Ebből a helyzetből adódó nehézségek, sőt üldözések fenyegető árnyékában él a kicsiny és szegény szmirnai egyház. Erre a helyzetre alkalmazza a megdicsőült Úr a méltóságjelzőit bátorításként: "az első és utolsó, aki halott volt , de életre kelt. Tudok szorongatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája, gyaláznak. Ne félj a rád váró szenvedésektől!" (2,8-10)
A közösséget és az evangéliumot, azaz Krisztus nevének a káromlása veszi körül. A szenvedés ezután következik a közösségre. Az üldözés börtön formájában jelentkezik, amely nem tart sokáig és nem hasonlítható ahhoz az örök békességhez és dicsőséghez, amely a vértanúra vár. Az "élet koronájá"-nak ígérete az örök élet. A korona az atlétikai versenyeken a győzteseket megillető koszorú, egyben az istenek dísze, a halhatatlanság jele. A halálig hű kereszténynek nem árthat a "második halál", azaz a feltámadottak köréből való kizárás. (2,11)
A szegény szmirnai egyház nem kap szemrehányást, csak bátorítást és ígéretet. A hitben mindhalálig megbízhatónak, hűségesnek bizonyult küzdőre Isten életében való részesedés vár.
**
**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése