Történt, hogy 1682-ben a
Török Porta megkezdte felkészülését az 1683-as hadjáratra, melynek célpontja
Bécs elfoglalása. Ez időben XI. Ince pápának - aki később „Magyarország
megmentője” címet kapta -, sikerült szövetséget létre hoznia Sobieski János
lengyel király és I. Lipót magyar király és osztrák császár között
(1683.III.31). Hozzájuk csatlakoztak a német fejedelmek is. A szultán Bécs
kikémlelésével Ali pasát bízta meg. A pasa magyar keresztény szülők gyermeke
volt, akit elloptak a törökök és janicsárrá neveltek. A pasa több nyelvet
beszélt és Bécsben mint görög kereskedő jött-ment és szemlézte annak gyenge
pontjait. Haza felé utazásakor, 1682 advent egyik reggelén betért egy Balaton környéki
templom roráté miséjére. A mise énekei hatással voltak a pasára, mert
gyermekkori élményeit keltették fel benne. Ekkor élete nagy változása
megtörtént benne, felismerte magyar és keresztény mivoltát. Még akkor
elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy Bécset ne tudják elfoglalni. Az
erősségeket gyenge pontoknak, a gyengéket erőseknek írta le. Amikor az ostrom
elkezdődött rendeleteivel zavart keltett a török táborban. 1683. szeptember
12-én este már nem menekült el a törökökkel, hanem a Szent István templomba
tért, hol a hívek a Te Deum-ot énekelték.
Bécs felmentéséből
bontakozott ki az a támadó hadjárat, amely többek között Érsekújvár, Párkány és
Esztergom felszabadításához vezetett. A kahlenbergi győzelem lendületében
Sobieski serege október 7-én Párkánynál vereséget szenvedett a töröktől, de
10-én az egyesített seregek diadalmaskodtak. Ezután ostrom alá vették
Esztergomot. A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat,
és 1683. október 28-ával Esztergom 140 éves török megszállása véget ért.
Sobieski a párkányi csatát követően és Esztergom bevétele napján is vallási érzülettől áthatott levélben számolt be XI. Ince pápának a történtekről. „Elfoglaltuk Párkány erődítményt, mely Esztergommal szemben fekszik. A szilisztriai és aleppói basák élve el vannak fogva. A budai beglerbég megöletett. Felette sok, sőt megszámolhatatlan a vízbe fulladt, amit az Úr jobbjának és az ö helyettese szent áldásának tulajdonítok. Századok nem látták a Dunát vértől úgy vörösleni, mint az napon áradozott és folyt. Életemnek azon veszélyben forgását, a melynek az előtte való napon ki voltam téve, meghálálja és megörökíti az évente megtartandó vigília, melyen minden időn át megemlékezve az Ottománokon nyert győzelem diadalmáról, nyilvánosan Istennek hála adatni fog. Azért midőn e napon az egész sereggel térden állva a legjobb és leghatalmasabb Istent tisztelem, a mohamedán babonának imaházát, vagyis az első moszkét, az ártatlan báránynak áldozatul felajánlom. Hogy e hír Szentségednek kedves leend nem kételkedem, remélem és kérem, hogy az Isten ily nagy jótéteményének elenyészhetetlen emlékezetét Szentséged külön rendeletével a jövő nemzedék számára is meg fogja erősíteni.” (...) „A két győzelmet, úgymint a minden századokon és példákon túlemelkedő bécsin és a párkányi vérengzőn kívül, midőn a Dunában vér folyt, megkoronázta az Úr, a hadseregek munkáját úgy, hogy Esztergom, Magyarország prímásainak és érsekeinek ősi székhelye, a meredek sziklán levő vár, melybe szem alig hatolhat be (...), melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott (...), az egész seregnek közreműködésével, a kereszténységnek harmadik napra megadással birtokába jött. Kilöketett belőle több mint három ezret számoló várőrség, visszahagyván 60 nagyobb ágyút.
A mecset, mely 140 éven át a mohamedán vakhitnek szolgált, a szeplőtelen báránynak felajánltatott. Mely székesegyházban, habár romoktól eltorzítva, mindamellett kiváló szépségű kápolnájával, mely régi díszű és az angyaloktól köszöntött Szűznek épségben levő képének van szentelve, habár azt a vakhit megszentségtelenítette és beszennyezte, mégis abban Istenünknek az első, remegéssel tisztelt áldozatot sz. Simon és Juda apostolok napján bemutattuk, amit legnagyobb tisztelettel az apostolok küszöbének tudomására hozom. A győzedelmet továbbra is kihasználni tiltják a kitört ragályok stb.
Kelt Esztergom várában október hó 28-ikán az Úrnak 1683. évében. Ugyanazon Szentségednek legalázatosabb fia, János Lengyelország királya.”
Sobieski a párkányi csatát követően és Esztergom bevétele napján is vallási érzülettől áthatott levélben számolt be XI. Ince pápának a történtekről. „Elfoglaltuk Párkány erődítményt, mely Esztergommal szemben fekszik. A szilisztriai és aleppói basák élve el vannak fogva. A budai beglerbég megöletett. Felette sok, sőt megszámolhatatlan a vízbe fulladt, amit az Úr jobbjának és az ö helyettese szent áldásának tulajdonítok. Századok nem látták a Dunát vértől úgy vörösleni, mint az napon áradozott és folyt. Életemnek azon veszélyben forgását, a melynek az előtte való napon ki voltam téve, meghálálja és megörökíti az évente megtartandó vigília, melyen minden időn át megemlékezve az Ottománokon nyert győzelem diadalmáról, nyilvánosan Istennek hála adatni fog. Azért midőn e napon az egész sereggel térden állva a legjobb és leghatalmasabb Istent tisztelem, a mohamedán babonának imaházát, vagyis az első moszkét, az ártatlan báránynak áldozatul felajánlom. Hogy e hír Szentségednek kedves leend nem kételkedem, remélem és kérem, hogy az Isten ily nagy jótéteményének elenyészhetetlen emlékezetét Szentséged külön rendeletével a jövő nemzedék számára is meg fogja erősíteni.” (...) „A két győzelmet, úgymint a minden századokon és példákon túlemelkedő bécsin és a párkányi vérengzőn kívül, midőn a Dunában vér folyt, megkoronázta az Úr, a hadseregek munkáját úgy, hogy Esztergom, Magyarország prímásainak és érsekeinek ősi székhelye, a meredek sziklán levő vár, melybe szem alig hatolhat be (...), melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott (...), az egész seregnek közreműködésével, a kereszténységnek harmadik napra megadással birtokába jött. Kilöketett belőle több mint három ezret számoló várőrség, visszahagyván 60 nagyobb ágyút.
A mecset, mely 140 éven át a mohamedán vakhitnek szolgált, a szeplőtelen báránynak felajánltatott. Mely székesegyházban, habár romoktól eltorzítva, mindamellett kiváló szépségű kápolnájával, mely régi díszű és az angyaloktól köszöntött Szűznek épségben levő képének van szentelve, habár azt a vakhit megszentségtelenítette és beszennyezte, mégis abban Istenünknek az első, remegéssel tisztelt áldozatot sz. Simon és Juda apostolok napján bemutattuk, amit legnagyobb tisztelettel az apostolok küszöbének tudomására hozom. A győzedelmet továbbra is kihasználni tiltják a kitört ragályok stb.
Kelt Esztergom várában október hó 28-ikán az Úrnak 1683. évében. Ugyanazon Szentségednek legalázatosabb fia, János Lengyelország királya.”
A győzelmi sorozat "elenyészhetetlen emlékére - mely szeptember 12-én kezdődött és folytatódott Párkány és Esztergom visszavételével - XI. Ince pápa elrendelte Szűz Mária neve ünnepét.
D-K. József
D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése