Az Istentől kapott
bölcsességre vall, ha a kinyilatkoztatás fényében látjuk életünket és
világunkat. A bölcs ember életében az első hely mindig az Istené, és minden
egyéb csak utána következik. Másképpen mondva, az ember életének teljes
kibontakozását az Isten akarata szerint akarja elérni. Ez pedig az imádás, ami
az ember teljes meghódolása a szeretetből teremtő és üdvözíteni akaró Isten
előtt.
Mivel az ember esendő, a bűnbeeséstől kezdve ebből is áll a történelmünk. Nagyon rövid idő alatt megfeledkezünk az egyetlen és igaz Istennel kötött szövetségről. Az emberiség örök kísértése marad valamilyen földi előny, csillogó kincs vagy mulandó érzés megszerzése. Röviden mondva, az „aranyborjú” imádása (Kiv 32, 7-11, 13-14). Az Úr pedig hamar felfedi a hűtlenséget, amint Mózesnek is felfedte a nép bálványimádását. Mert bálványimádás, ha életünket világi dolgokra alapozzuk és nem az élő Istenre. Mózes könyörögni kezd az Úr előtt, mint egykor Ábrahám. Igaz, ő nem tud néhány igazra utalni, mert az egész nép vétkezett, hanem Isten szeretetére hivatkozik, az ő irgalmát akarja megnyerni és ezzel kieszközölni népe szabadulását. Még ebből a bálványimádásból is van felemelkedés és megtérés. Mózes itt előképe Jézusnak, aki nem harcol az Atyával, hanem az Atya szeretetét jeleníti meg felénk, s az Atya iránt ő fizeti le a bűn adósságát. Így Mózesnél is hatalmasabb közbenjárónk Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia. Három példabeszédében kidomborítja, hogy mennyire örül Isten a bűnösök megtérésének. (Lk 15,1-32) Az elveszett juh, az elgurult drachma és a tékozló fiú történetében Jézus az elveszett embert kereső Atyának szeretetét, majd a megtalált bűnös feletti örömét mutatja be. Így igaz, Isten végtelenül örül a bűnösök megtérésén.
Az evangélista szerint „vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz”, és Jézus azzal válaszol, hogy ő is keresi őket: „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17) Kölcsönös a keresés. Jézus neked is tanítja, hogy ha keresed őt, szembe találod magadat vele, mert már a keresésedre indult. Istennek öröme telik a megtérő bűnösben, ha az engedi, hogy Jézus rátaláljon.
A tékozló fiú életútját bejáró Szent Ágoston mondja: „Akarod, hogy értelmed alkalmas legyen legyőzni szenvedélyeidet? Rendeld alá a nagyobbnak, és legyőzi az alacsonyabbat: és béke lesz benned, valóságos, biztos, rendezett. Mi ennek a békének a rendje? Isten parancsol az értelemnek, az értelem a testnek: nagyobb rend nem lehet.”
A szelíd és alázatos szívű Jézus az üdvözíteni akaró, a kezdeményező és benne az Atya már megbocsátott mindenkinek. De csak azt tudja megmenteni, aki beengedi őt, örök társként az életébe. (1 Tim 1, 12-17). A három példabeszéd megmutatja Jézus irgalmasságát a bűnösök iránt. Az ő öröme, Isten öröme. Te is örülsz, ha megismered, hogy örül neked az Isten.
Mivel az ember esendő, a bűnbeeséstől kezdve ebből is áll a történelmünk. Nagyon rövid idő alatt megfeledkezünk az egyetlen és igaz Istennel kötött szövetségről. Az emberiség örök kísértése marad valamilyen földi előny, csillogó kincs vagy mulandó érzés megszerzése. Röviden mondva, az „aranyborjú” imádása (Kiv 32, 7-11, 13-14). Az Úr pedig hamar felfedi a hűtlenséget, amint Mózesnek is felfedte a nép bálványimádását. Mert bálványimádás, ha életünket világi dolgokra alapozzuk és nem az élő Istenre. Mózes könyörögni kezd az Úr előtt, mint egykor Ábrahám. Igaz, ő nem tud néhány igazra utalni, mert az egész nép vétkezett, hanem Isten szeretetére hivatkozik, az ő irgalmát akarja megnyerni és ezzel kieszközölni népe szabadulását. Még ebből a bálványimádásból is van felemelkedés és megtérés. Mózes itt előképe Jézusnak, aki nem harcol az Atyával, hanem az Atya szeretetét jeleníti meg felénk, s az Atya iránt ő fizeti le a bűn adósságát. Így Mózesnél is hatalmasabb közbenjárónk Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia. Három példabeszédében kidomborítja, hogy mennyire örül Isten a bűnösök megtérésének. (Lk 15,1-32) Az elveszett juh, az elgurult drachma és a tékozló fiú történetében Jézus az elveszett embert kereső Atyának szeretetét, majd a megtalált bűnös feletti örömét mutatja be. Így igaz, Isten végtelenül örül a bűnösök megtérésén.
Az evangélista szerint „vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz”, és Jézus azzal válaszol, hogy ő is keresi őket: „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17) Kölcsönös a keresés. Jézus neked is tanítja, hogy ha keresed őt, szembe találod magadat vele, mert már a keresésedre indult. Istennek öröme telik a megtérő bűnösben, ha az engedi, hogy Jézus rátaláljon.
A tékozló fiú életútját bejáró Szent Ágoston mondja: „Akarod, hogy értelmed alkalmas legyen legyőzni szenvedélyeidet? Rendeld alá a nagyobbnak, és legyőzi az alacsonyabbat: és béke lesz benned, valóságos, biztos, rendezett. Mi ennek a békének a rendje? Isten parancsol az értelemnek, az értelem a testnek: nagyobb rend nem lehet.”
A szelíd és alázatos szívű Jézus az üdvözíteni akaró, a kezdeményező és benne az Atya már megbocsátott mindenkinek. De csak azt tudja megmenteni, aki beengedi őt, örök társként az életébe. (1 Tim 1, 12-17). A három példabeszéd megmutatja Jézus irgalmasságát a bűnösök iránt. Az ő öröme, Isten öröme. Te is örülsz, ha megismered, hogy örül neked az Isten.
„Krisztus Jézus
azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket” (1Tim 1,15).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése