Üdvözítőnk tanítása és tettei az Isten-ország
megalapozását szolgálták. Három évi fellépése alatt ért el sikereket az
embereknél, de ezek nagyon ingatagok voltak, és nagypéntekre semmi sem maradt
belőle. De előre megmondta, ha felmagasztalják a kereszten, mindeneket magához
vonz (vö. Jn 12,32). Valóban az első
pünkösd óta „világsikere” van. Ez csak akkor érthető, ha feltámadt.
Mert ki vitte győzelemre ügyét?
Tanítása nem, mert
az igazán nem nevezhető tömegeket mozgatónak és népszerűnek.
De a bőrüket féltő
és mentő apostolok vagy a reményvesztett tanítványok sem, még a kereszt alatt
is hűséges asszonyok sem.
Nemcsak olyan nem akadt, aki Jézus eszméit hirdesse,
de olyan sem, aki egyáltalán értse.
Ki csinált értőket az értetlenekből?
Ki csinált bátor,
hős vértanúkat a remegő apostolokból?
Ki hozta vissza az elpártolt tömegeket?
Annak Lelke, aki meghalt, de mégis él. Nemcsak jelképesen, hanem valóságosan,
mert feltámadt.
És ma?
Mai „világsikere” sem érthető Jézus
feltámadása nélkül. Az egyház története alaposan megmutatja és bizonyítja a
jelen is: Nem a papok tartják meg hitében, hűségében Isten népét, sőt ... A
Feltámadott vonzza őket.
Kishitűség? Legtöbb ok az első húsvét idején volt
rá. Utána már békességet találunk benne, mert legyőzte a világot (Jn 16,32), nála
van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa. (Jel 1,18)
A történelem során sokan kiábrándultak már a
keresztény vallásból. És ez mindenkit megkísért.
A gyengülő hit orvossága
Pascal szerint: „Azon iparkodjatok, hogy
ne bizonyítékok halmozásával próbáljátok meggyőzni magatokat, hanem
szenvedélyeitek mérséklésével.”
A hit megőrzésének, erősítésének,
fejlesztésének legcélravezetőbb módja az imán kívül a hit élése. Így élménnyé
válik a hit, és ezzel élővé, erőssé. Az erős hithez nem szükségesek sem csodák,
sem látomások. Ezek nélkül is lehet elég természetfeletti élménye annak, akiben
megvan a jóakarat.
Így pl. a jó gyónás meggyőz annak isteni eredetéről.
A jó áldozás meggyőz,
hogy Istennel találkoztam.
Gyengeségeimben a buzgó ima meggyőz, hogy közel Isten
ereje.
A keresztény módon viselt szenvedés meggyőz, hogy van szívbéli béke,
amelyet csak Jézus adhat.
A szeretet gyakorlásában megérzem, hogy valóban Jézust
szeretem.
Még a bűn, az Istennel való szakítás is meggyőzhet Jézus igazáról.
Mert kinek hozott már megnyugvást, lelki békét a bosszú, a bűnös kéj, a
csak-azért-is, stb.?
Aki a bűnnel jegyzi el magát, sokáig kell túlkiabáltatnia
lelkiismeretét veszekedésekkel,
hangos zenével,
tv nézéssel,
lázas
tevékenységgel,
mértéktelenséggel,
mások gyanúsítgatásával...
Sokan kiábrándultak már a kereszténységből, de soha olyan, aki becsületesen
élte azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése