A fenti címet
József Attila verse inspirálta. Ars poeticában írja: „Az idő lassan elszivárog,/
nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején.” A
valódi világ a valóságra kötelez. Ezelőtt még harminc évvel azzal a váddal
illeték az egyházat, a vallást, hogy elvon a valóságtól. Nem áll ez a tétel, de
sajnos igaz az, hogy sok ember álomvilágba menekül a valóságtól. Ez pedig a
mesék tején élés, mint a szocializmus építése. Abból alig józanodott ki a társadalom
1989 végén, nyomban új álomvilágok felhői jelentek meg: demokrácia, privatizáció,
NATO- és az EU-tagság, Schengeni övezet, szabad kereskedelem stb. 2015.
szeptember 5-én Merkel asszony pedig megnyitotta a migráns áradat útját, hogy a
német gazdaságnak új lendületet adjon. Az áradat azóta megállíthatatlan,
országok tehetetlenek, a fejlődés leállóban, a határok ellenőrzése mindenkit
fékez, a bevándorlók nem alkalmazkodnak. Európa retteg, miközben vétkes vezetői
még most sem akarnak változtatni. Nem
ismerik a tiszta lelkiismeret hatalmát: „Sziszegve se szolgálok aljas,/
nyomorító hatalmakat.”
Kr. e. 627-ben
Isten már eleve arra rendelte Jeremiást, a világ szemében gyenge fiatal embert,
aki még 30 éves sem volt, hogy vasoszlopként és ércfalként álljon szemben a
hitetlenséggel, kétkedéssel (Jer 1,4-5. 17-19). Jeremiás prófétát nem szerették
vallásos kortársai, mert nem úgy beszélt, ahogy várták. Sőt harcoltak ellene a
királyok, a fejedelmek, a papok, az egyszerű nép is, mert nem semmitmondó
mesélő volt, hanem mindenkor a valóság talaján állt, arra akarta ráébreszteni
az embereket. A jelen és a jövő kemény igazságait hirdette, amit mondott, az
mindig az elevenbe vágott. Ezért próbálták félreállítani, mint napjainkban a
székelyföldi vezetőket. Most is meglehet kérdezni, hogy hol vannak azok a 30-40
év körüli bátor férfiak és nők, akik a jelen valóságában akarnak tenni?
Ugyanez volt a
názáretiek baja is Jézussal (Lk 4,21-30). A názáreti zsinagógában úgy lép fel,
mint Isten igéjének hiteles tanítója és beteljesítője, aki teljességre és
döntésre viszi a prófétai, messiási küldetést. A valóság talaján állva
nyilatkoztatja ki a názáretieknek, hogy ő a Messiás. Eddig szívesen hallgatták
a Messiásról szóló izaiási részt, de mihelyt vágyálom-messiás helyett a jelen
valóságáról beszélt – „Ma beteljesedett az Írás” – azonnal szembefordultak vele
és valóságával, hiszen a valóság nem egy ábrándos kis herceget állított eléjük,
hanem egy ács fiát.
A valóság talaján,
az Isten akaratán kell állni a szeretetről szóló gyönyörű himnusszal is (1Kor
12,31-13,13). Vigyázzunk, be ne csapjuk magunkat. A szeretet igazán addig
szeretet, amíg nem ábrándozás, nem csak a szív pezsgőfürdője, hanem egészen a
valóság talaján áll. Vegyük észre a valóságosan szenvedő, az igazi keresztet hordozó
Krisztust! Soha nem személytelen üzenet, amit Isten küld, de hitem próbája,
hogy elfogadom-e szavait, amit az igehirdetőn keresztül mond.
„A szeretet nem szűnik
meg soha.” 1Kor 13,8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése