4. Keveset ígérj! Csak annyit ígérj, amennyit teljesíteni tudsz! Ez is fontos életszabály.
Vannak nagy ígérgetők,
akik az illetőt, aki kéréssel fordul hozzájuk, elhalmozzák mézédes szavakkal, ígéretek
délibábjával, hogy azután, mihelyt hátat fordítanak nekik, többé rá se gondoljanak.
Vannak, akik éppen azért ígérnek sokat, hogy keveset se kelljen adniok. Sokan
az üres ígérgetést tartják a kérések elintézése legszerencsésebb módjának.
Pedig végzetes tévedés azt hinni, hogy be nem váltott ígéretekkel függésben
tarthatjuk az embereket és adott szavunkat minden következmény nélkül
tékozolhatjuk.
A legtöbb ember igen
éleslátású, ha saját érdekéről van szó, s nagyon hamar rájön, hogy a sok beszéd
csak üres csalétek volt. S így aztán, hogy néhány percnyi örömet szerezzünk az
ígérettel, egy egész életre szóló haragot és neheztelést vásárolunk be magunknak.
Az emberek ugyanis mit sem
bocsájtanak meg nehezebben, mintha le kell mondaniuk olyan előnyökről, amiket
már reményeikben magukénak éreztek, s amikre már légvárakat építettek.
Mások veszedelmes
gyengeségből, hogy résztvevőknek látszanak, képtelenek valamit is megtagadni. A
gyöngeség még nem gyöngédség, a szilárdság hiánya még nem jóság, valamely kérés
megtagadása, ha annak teljesítése nem áll módunkban, korántsem szívtelenség.
A szelídség és jóság, ha
túlhajtott simulékonysággá és vajszívűséggé lesz, rabszolgai függéssé
változtatja viszonyunkat az emberekhez. Éppen ezért meg kell tanulnunk kimondani
ezt a szót: NEM!
Minden
ember kívánságát amúgy sem teljesítheted, ha bárminő befolyásos helyzetben vagy
is. Különben, ha 100 kérés közül 99-ben segítettél és egyben nem, el lehetsz
készülve, hogy csak arra az egyre fognak emlékezni az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése