2014. 12. 07.

2015-ben bérmálkozó ifjaknak 5. és 6. rész



A bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből áll:  
Érteni akarja az evangéliumot
Öntudatossá akar válni, 
Tanúságot akar tenni Krisztusról és  
Áldássá akar lenni. 


Azért bérmálkozunk:
- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben gyökerező szentháromságos, közösségi életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).
2. Szentlélekre azért van szükségünk, hogy megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben.
3. A keresztség által Krisztusba oltódunk. Ez új viszonyt teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a Szentlélek között. Az új viszony pedig a kölcsönös szeretet és egymásért létezés. A keresztény ember bűne mindig súlyosabb, mert őt Isten magához emelte és ő hűséget fogadott Krisztusnak. Amikor vétkezik hálátlan szószegő, megveti Isten barátságát.



Bérmálkozóknak 5.
27. A hitre való eljutásban és a hitben való megmaradás nehézségeiben támaszra, segítségre van szükségünk. A hitet csak közösségben lehet megélni. Krisztus, akitől hitünket kaptuk, erről is gondoskodott és elrendelte az Egyházat, hogy a hit őrzője, hirdetője és a hitért küzdők támasza legyen. Majd elküldte a Szentlelket is, hogy felvilágosítsa tanítványait, s az emberiséget kötelezte, hogy a tanítványokra hallgasson: „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el...” (Lk 10,16).
28. A hitnek négy alaptétele van, és ezekhez kapcsolódnak a többi hitigazságok: Isten, Jézus Krisztus, Egyház és az örökkévalóság, mivel a hit nemcsak ehhez az élethez ad segítséget, hanem az örökkévalóságra is el akarja vezetni a hívő embert. A fontosabb hitigazságokat az apostoli hitvallás sorolja fel.
29. Az örökkévalóság kérdésében néhány hívő ember is kételkedik, ill. nem tudja megérteni, elképzelni, mert az valami felfoghatatlan.  Ha van Isten, ha elfogadjuk Jézus feltámadását, akkor örökkévalóságnak is lennie kell. Ha hiszünk Isten irántunk tanúsított végtelen és fogyhatatlan szeretetében, akkor ez a szeretet nem tarthat csupán csak 60-80 évig, amíg egy ember él. Egyedül az ember ismeri fel, hogy mi a halál. Egyedül benne van meg a vágy, hogy örökké éljen. A hit pedig azt biztosítja, hogy az ember minden erőfeszítése és minden tette, amit Istenben művelt az maradandó.
31. Érdemes-e hinni? A tudomány akármennyit fejlődjön is, nem fogja megoldani az ember sok égető problémáját: Ki az ember? Mi a rendeltetése? Van-e értelme életünknek? Miért a rossz, a szenvedés? Van-e élet a halál után? Van-e Isten, és ha igen szeret-e? Ezekre a kérdésekre csak Jézus Krisztustól kapjuk meg a helyes választ.
31. A hit nem elméleti ismeret, hanem tevékenységre, életünknek a hit szerinti alakítására vezet. Isten nem elégszik meg a puszta hittel. Szent Jakab apostol tanítja: Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? … a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog (vö. Jak 2,14-19). A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg (vö. Jak 1,22-24).
32. Krisztus azt kívánja, hogy tanúságot tegyünk mellette, bizonyítsuk a kereszténység erejét és értékét. Ez a tanúságtétel elsősorban életünkkel történik (vö. Mt 5,13-16.).
33. A keresztény embert másoktól az különbözteti meg, hogy a keresztények nem a világ elvei szerint élnek: „a világban vannak, de nem a világból valók”. Azt mondtuk, hogy a hívő és a nem hívő ember közötti különbséget a tettek miértjében kell keresnünk. Így amíg az Istennel szakított embert ösztönei, szenvedélyeinek kielégítése, a haszon és az érvényesülési vágy vezérli cselekedeteiben, addig a hívő embert Isten Lelke vezérli, és úgy fogja fel egész életét, mint Isten szolgálatot.
34. Isten akarata felismerhető: Isten törvényeiből; az Egyház törvényeiből; az emberi társadalom törvényeiből; állapotbeli kötelességeinkből; Életünk eseményeiből; Isten közvetlen, kegyelmi indításaiból.
35. Isten mindenkinek adott egy tehetséget, ez a lelkiismeret, amely eligazíthat bennünket a nehéz helyzetekben, csupán csak össze kell vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel. Elvégezve ezt az összevetést Isten a lelkiismeret szaván keresztül megmondja nekünk, hogy mit kell tennünk.


Hitünk főigazságai:  
1. Egy Isten van. Az egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. 
2. Isten a világ Teremtője és gondviselő Atyánk. 
3. A Fiúisten emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen. 
4. Isten igazságos, aki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a megtérő  bűnösnek szívesen megbocsát.  
5. Isten kegyelme az üdvösségre szükséges.  
6. Az ember lelke halhatatlan, teste pedig feltámad. 
7. Jézus Krisztus Egyházat alapított, és ennek legfőbb pásztora a római pápa. 
8. Jézus szent evangéliuma (örömhíre): Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre.


Bérmálkozóknak 6.
36. A hit erénye megköveteli az imádság aktusát. A hit mellett az imádság az utolsó szál, amely még Istenhez fűzi a bűn útjára tévedt embert. Az imádság szükségességét sem kell nagyon bizonyítani. Teljesen Isten kezében vagyunk, tőle függ életünk és sorsunk. Bármilyen nagy is legyen az ember tudása és a természetfölötti uralma, mégis állandóan több veszélynek van kitéve. Jézus Krisztus is figyelmeztet bennünket, hogy kérjünk, mert akkor adatik nekünk, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, sőt még arra is felszólít bennünket, hogy szünet nélkül imádkozzunk a kísértések elkerülése érdekében.  
37. Ha valakivel megismerkedünk, akkor beszélgetünk és ápoljuk a kapcsolatot. Így vagyunk a jó Istennel is. Vele mindenkor és minden körülményben beszélhetünk. Valaki találóan hasonlította az imádságot a telefonhoz: általa bármikor felhívhatjuk Istenünket. Az imádság a lélek felemelése Istenhez, vagy a megfelelő javak kérése Istentől. Imádkozni akarni és tanulni kell.
38. Aki imádkozni akar, nemcsak annyit kell tudnia Istenről, amennyit a katekizmusból tanult (hogy Isten milyen végtelenül nagy és hatalmas, hogy önmagában milyen jó), hanem tapasztalatból is ismernie kell Istent. Azt, hogy a sok ember közül engem is végtelenül szeret, ezért isteni hatalmával úgy alakítja életemet, hogy eljussak hozzá. Ha érdemtelen is vagyok szeretetére, Ő nem tud nem szeretni engem, nem tud meg nem bocsátani nekem, ha kérem. Isten személyesen engem is jól ismer, sőt jobban ismer, mint ahogyan én ismerem magamat. Ismeri szándékaimat, gondolataimat, hibáimat egyaránt. Egyedül Ő örök és változatlan, egyedül Ő képes kielégíteni végtelen vágyaimat. Aki megtalálja, egyébre már nincs szüksége.
39. Az Egyház és az egész emberiség gyakorlatában négyféle imádság van: dicsőítő, hálaadó, engesztelő, kérő vagy közbenjáró. Imádságunk elsősorban dicsőítő imádság kellene legyen. Ezért teremtett az Isten és ez lesz az imádságunk az egész örökkévalóságban. Imádságaink, amelyeket a szentmisében és szertartásokban hallunk, jórészt dicsőítő imák: Glória, Te Deum, zsoltárok. A hálaadó imának arányban kellene lennie a kéréssel, vagyis amennyi időt és energiát a kérésre fordítottunk, annyit kellene a hálaadó imára is fordítani. Engesztelő imádság, mindannyian bűnös emberek vagyunk, és így nem vagyunk méltók arra, hogy Isten elé álljunk. Nem elég a bűnt meggyónni, de ugyanakkor jóvá is kell tennünk, Krisztus érdemeibe kapaszkodva. Minderre az Egyház ad példát, amikor a szentmisét, a szentség kiszolgáltatást mindig bűnbánati aktussal kezdi. Kérő imádságainkban vigyáznunk kell arra, hogy ne csak a földieket, anyagiakat kérjük. A kérő imádságunk ne legyen önző, ne csak magunkért imádkozzunk. Imádságainkban legyen helye másoknak, akik hozzánk közel állnak, akiknek sok mindent köszönhetünk. Legyen helye benne az Egyház és az egész emberiség minden szükségének.
40. Az imádság formái. Az imádság lehet elmélkedő vagy szóbeli, egyéni vagy közös imádság. Krisztus nagyra értékeli a közös imádságot. A közösség együttérzése, akarása megsokszorozza az ima hatóerejét: „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).
41. Hogyan imádkozzunk? Imádkozni összeszedetten, kitartással, alázatosan, hittel, egyszerű közvetlenséggel, megfelelő külső tartással és helyen kell.  A legmagasztosabb Isten dicsőítés a szentmise.


- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése