A csíkszeredai Millenniumi-templomban 19 órakor kezdődött a szentmise. Jelen volt Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusa nevében dr. Csige Sándor vezető konzul, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, aki a szentmise könyörgése után beszédet mondott, továbbá Tőke Ervin a MINTA országos elnöke és a hívek.
A Nemzeti Összetartozás napjára találó volt Pál apostol intelme az efezusi egyházközség elöljáróihoz (ApCsel 20,28-38). Az evangélium Jézus főpapi imája az apostolokért (Jn 17,11-19). E szentírási szakaszokra épült Darvas-Kozma József c. esperes, plébános rövid bevezető gondolata.
Majd az evangélium után a következő beszédet mondta:
Szeretett Testvéreim!
Ezen a héten két emléknap, ünnep erősíti összetartozásunkat. Ma június 4-én
megüljük a nagyon fiatal emléknapot, a Nemzeti Összetartozás Napját. Június
7-én pedig a több mint félévezredre visszanyúló csíksomlyói pünkösdi búcsún
veszünk részt vagy annak leszünk részesei.
1920. június 4-én, a trianoni
békediktátum napján gyászosan szóltak az ezer éves Magyarország harangjai,
hanem 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid
beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem
örökre.” És kilenc évtized után, 2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés
megszavazta a Nemzeti Összetartozás
melletti tanúságtétel címet viselő törvényjavaslatot, ami június 4-én
hatályba is lépett. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és
közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti
összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi
önazonosságának meghatározó eleme”. Ezt követte a folyamatos
visszahonosítás és honosítás.
A magyarság
lelki-szellemi összetartozását erősítette a 14. században Csíksomlyón
letelepedett pálosrend, és a Szentatyától számukra adatott pünkösd szombati és
vasárnapi búcsú kiváltság. Aztán jött 1567. május 17-ke, amikor eleink saját
vérükkel és véres fegyvereikkel védték a közösséget és a hitet. Azóta annál
inkább lelkesedésből, jószántából jön a nép Somlyóra, nem inni, nem mulatni,
hanem lelkesedni, tanulni, szellemi-lelki vezéreit meghallgatni, hogy az igét
szívébe vésve s az áldozásban Krisztussal egyesülve egy újabb évre való
munkakedvet, nemzeti gondolatot vihessen haza az otthon maradtaknak. Így mondjuk
„fogadalomból” jöttek és jövünk – és a fogadalom, az eskü szent és kötelez,
hogy vagyonilag, társadalmilag, kulturálisan jobban szerveződjünk és konszolidálódjunk.
Aki minket összetart, az nem más mint Krisztus Lelke. Ő bátorít és juttatja
eszünkbe, hogy Jézus Krisztus győzött a bűn és a halál felett. Ő, aki
megígérte: „Veletek vagyok mindennap a világ végéig” – most is velünk van. Ha
Krisztushoz és a Szűzanyához úgy kapcsolódunk mint a méhraj a királynőhöz,
akkor megerősödünk. Ennek a nemzeti összetartozásnak a kötő eleme a krisztusi
hit. Ha neki adjuk magunkat szívvel-lélekkel, az olyan mint a matematikai
műveletben a végtelen plusz egy, s az eredmény az végtelen. Krisztussal, aki legyőzte
a világot abszolút többséget képviselünk. Ezért ne féljünk, hanem lelkesen
dolgozzunk, emlékezzünk, zarándokoljunk, hogy egymást lelkesítsük. A
csíksomlyói búcsú egy hatalmas nemzetgyűlés, ahol megadjuk Istennek a
legnagyobb tiszteletet, embertársainknak pedig a gondoskodó szeretetet. Ezt a
fegyelmezett népet, akik távolról és közélről jöttek azért a két óráért amit
együtt áhítatban töltenek, ahogyan helytállnak esőben és napsütésben, csak
csodálni lehet, mert ők értik az Összetartozást. Ezért valóban igaz a zsoltáros
szava: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha
egyetértésben élnek a testvérek!” (Zsolt 133,1) És feladatul kapjuk a búcsú
napján, hogy mindennap ilyen testvériségben éljünk a családdal, a szomszédsággal, a munkatársakkal és felebarátainkkal.
Szent István
népünket, országunkat, koronánkat a Szűzanyának ajánlotta. Azóta Nagyasszonyunk
pártfogását számtalan helyen és módon megtapasztaltuk, ezért is jövünk hozzá
gyermeki bizalommal és kérjük segítségét életünkre. Értünk közbenjár Szent
Fiánál, amint a kánai menyegzőn tette, és szelíden arra int: „Tegyetek meg mindent, amit csak Jézus
mond!” (Jn 2,5) Ezt tesszük a búcsús szentmisében, amikor magunkat Jézusnak
adjuk, és Ő a szentáldozásban Szívére ölel.
A júniusi Jézus
Szíve-ájtatosság imádkozása is segít bennünket, hogy Jézus benső világába,
lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és hozzá való
viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Ő hozzá segít
bennünket, hogy társadalmunk erkölcsileg megújuljon. Jézus Szíve, azt az emberi
'szívet' jelenti, amely az ember testi-lelki mivoltának bensejét, mint erkölcsi
életének forrását, nevezetesen pedig mint a szeretet székhelyét jelöli.
Szükségünk van rá, mert semmi sem rendezettebb, mint az, amit a Szeretet rendez
el, és semmi sem szabadabb, mint amit a Szeretet köt össze.
Egyházi énekünkkel
kérjük: „Jézus Szíve, szűz Anyának/ Drága szép virága;/Az ő szíve alatt támadt/
Lelkünk boldogsága./ Jézus Szíve s Máriáé/ Hajoljatok össze,/ Szíveinket, ha
szétválnak,/ Ti fűzzétek össze.”
A Nemzeti Összetartozás napján mi mást kívánhatnék, mint a pünkösdi Lélek
kiáradását nemzetünkre azért, hogy mindenki még igazabban, még jobban és még szebben
szóljon, mint ahogy én szóltam.
Ajánlott cikkek:
Csíkszereda Főterén fog állni a Márton Áron-szoborkompozició
Nemzeti Összetartózás napja
Kós Károly: Levél a balázsfalvi gyűlésről (Kalotaszeg, 1911. szeptember 4.)
Összetartozásunk - felelősség!
Nemzeti Összefogás üzenet
2012. június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Csíkszeredában
Mit kíván a külhoni magyarság 2012. március 15-én?
Imádkozzunk népünkért
Magadra hagytunk Tégedet
Életünk folytonos szabadságharc
Egy népnek, amelytől elvették határait
Március 15. - Nemesen magyar és istenien örök
Ninive vagy Strasbourg?
Törekedjünk az igazságosságra és a békére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése