Milyenek legyünk?

Heller Ágnes a letűnt MSZMP, ugyanakkor a mai MSZP és SZDSZ nemkeresztény, ateista filozófusa, 1970-ben a Vigília folyóirat kérdésére, Kicsoda nekem Jézus Krisztus? – a következőt válaszolta: „Jézus alakját a vallás alkotta ugyan, de alakjának jelentősége messze túlnyúlik a vallás hatókörén. Míg az ember képmására alkotott istenségek nagyon is partikulárisak, bosszúálló irigyek, Jézusnak nincsen ilyen partikularitása. Ez nem természetes… Jézus messzemenően egyéni… Egyéni a viszonya a korához, a korban érvényes törvényekhez, ill. szokásokhoz, egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni törvényeket… A kereszténység sokszoros megújulási képessége, a változó társadalmi szituációkban nem utolsósorban onnan ered, hogy az új irányzatok, új törekvések mindig visszatérhettek az eredeti Jézus-legendához…” Ahogy e megnyilatkozásból látjuk, számára Jézus nem is létezett személy. De fajtája között akad, akik egy mestert (rabbit), vallási tanítót látnak benne. 

A mi vallásunkat nem emberek alkották, hanem Jézus Krisztustól, az Isten Fiától kinyilatkoztatott vallás. Ha emberi vágyak és tulajdonságok kivetítése lenne, Isten nem parancsolna olyan magatartásformákat, amely oktalanság az ádámi ember számára: Szentek legyetek, mert én a ti Istenetek, szent vagyok. Ne gyűlöld testvéredet, ne állj bosszút, szeresd felebarátodat (3Móz 19,1-2,17-19-8). Krisztus pedig saját tekintélyével beszél: Hallottátok a parancsot, én pedig mondom nektek. Kinek jutna eszébe az emberek közül a másik arc odanyújtása, ha megütik? Ki adná oda önként a kabátját is, ha igazságtalanul akarják elvenni ruháját? A „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért” – nem emberszabású, ádámi magatartás. Isten nem a mi emberségünkre hivatkozik ezzel a paranccsal kapcsolatban, hanem önmagára. Azért legyetek ilyen másak, mert én az Úr vagyok ilyen. Ő nemcsak napsugarat és esőt ad a gonoszoknak is, hanem azon van, hogyan bocsáthatna meg mindenkinek, hogy ne kelljen elvetnie bennünket bűnösöket. Ezért lett értünk emberré, hogy szeretetét ránk áraszthassa. 

A szentmise a kereszten függő Jézust jeleníti meg, aki ellenségeiért imádkozott. A neki okozott szenvedéseket értük mutatta be áldozatul. Közöttünk maradt, hogy segítsen bennünket jónak lenni kegyelmével. Tudunk-e „ennyire” jók lenni, ahogyan Jézus kéri tőlünk és ahogyan ezt ő maga élte elénk? Kell, hogy ilyenné alakuljunk, különben nem illünk bele a mennybe, a jóságod Isten világába. Még az őskeresztényeknél is előfordult, hogy az emberi értékeket, az igehirdető személyét fölébe helyezték Isten akaratának és ajándékainak (1Kor 3,16-23). Lényeges az, ami összekapcsol bennünket. Ez pedig Krisztus Egyháza, kinek tagjai vagyunk, és így egységben éltet a szentség Lelke, hogy „oktalanságig menően” tudjunk szeretni, így hasonlóvá legyünk a mennyei Atyához.

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.” Mt 5,48

dkj