1521
pünkösd vasárnapján a francia tüzérség Navarrában tűz alá vette Pamplona
citadelláját, és egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette az egyik baszk
nemesembert, Inigo Lopez de Loyolát (1491-1556), aki a spanyol király
szolgálatában állott. A sebesülés azonban véget vetett a becsvágyó nemes érvényesülésének.
Sebesült lába, miatt hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában a
kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi
szerzőtől, Szász Rudolftól és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül
lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása
alá került. Maga adott később számot erről a sorsfordulót jelentő új, nagy
élményről: ,,Amikor evilági gondolatokat forgattam magamban, ezek nagy örömömre
voltak. De amint elfáradtam, és elterelődött róluk a figyelmem, kedvetlen
lettem, és úgy éreztem, mintha teljesen kiszáradtam volna. Hanem amikor arra
gondoltam, hogy mezítláb elzarándokolok Jeruzsálembe, és vad salátaféléken
fogok élni, vagy egyéb önmegtagadásokat vállalok, ahogy a szenteknél olvastam,
nemcsak addig találtam vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időztem, hanem
később is megelégedett és vidám maradtam, amikor már nem forogtak effélék a
fejében. És megtanultam, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között.
És ez volt az első elmélkedésem az isteni dolgokról.''
Tanult, zarándokolt, és Párizsban sikerült neki közösséget összekovácsolnia az első
társakból, név szerint ezekből: Xavéri Ferenc, Petrus Faber, Diego Lainez,
Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmeron. Mind elvégezték Ignácnál
a lelki gyakorlatot, és arra a következtetésre jutottak, hogy teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt
útjára lépnek. 1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételték meg
szövetkezésüket Párizsban, a mártírok kápolnájában.
Majd Rómába érve társaival
együtt felajánlotta szolgálatait III. Pál pápának, és első szentmiséjét is itt
mutatta be 1538 karácsonyán a Santa Maria Maggiore-bazilikában, a Jászol
oltáránál. Itt latolgatták jövőjüket a párizsi magiszterek, akiket a nép "zarándok papok''-nak vagy "reform-papok''-nak nevezett el. S hosszas
tanácskozás után elhatározták, hogy közösségüket fenntartják, és
szerzetesrenddé alakítják át, amelynek Jézus Társasága - Societas Jesu lesz a neve. 1540.
szeptember 27-én elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum,
amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást. Ezzel elindult a jezsuiták nagy missziója.
Egy kő, egy ágyúgolyó szolgált
indítékul ahhoz, hogy Inigo de Lopez a spanyol király szolgálatát fölcserélje
Krisztusnak, az ég és föld Urának szolgálatával, és hogy Inigo lovagból Szent
Ignác váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése