A csíksomlyói pünkösdi búcsú

Csík benépesítése mindenképpen a kora Árpád-korban megkezdődött. A 11. században már megszervezett vármegye és egyházszervezet nyomait tárták fel a régészek. A Nagysomlyó-hegyén állt a királyi vár, Somlyóvára (röviden Sóvár), ennek nyugati részén a bencés (?) monostor. Az 1241-es mongol pusztítás után kibontakozott az élet. A Csíki-medence ma is létező plébániái szerepelnek az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben. A Károly Róbert uralkodása alatt elkezdődött egyházi, gazdagsági fejlesztést és biztonság politikát fia, Nagy Lajos (1342-1382) sikerrel folytatta. Mindjárt koronázása után elzarándokolt Nagyváradra, Szent László sírjához, akit példaképének tekintett. Egyetlen magyar király sem látogatta meg annyiszor Erdélyt, mint Nagy Lajos. 1345 és 1366 között évente többször is. 

Az erdélyi vajdaságot legkiválóbb hadvezéreire és államférfiaira bízta, akik egyben székely és szász ispánok is voltak. Tette azért, mert uralkodásának kezdetén az ország moldvai részén megtelepedett tatárok, 1342–1345 között évente többször is betörtek Csíkba, raboltak, gyilkoltak és pusztítottak. Ezért a lakosság feladta Felcsík vásároshelyét és létrehozták az új vásároshelyet, Csíkszeredát.  

A király nevében Lackfi Endre székely ispán 1343-tól kezdve kisebb-nagyobb sikerrel vezetett hadat a tatárok ellen. 1345-ben a tatárok támadásra készültek, amikor Nagy Lajos a támadást megelőzendő, utasítja Lackfi Endrét és Istvánt, hogy 40.000 könnyűlovas székely haddal indítsanak támadást a tatárok ellen. A bősz ellenséget az országhatárnál támadták meg. „A tatárok megpróbálják nyílaikkal elborítani a magyarokat, ezek annál keményebben állnak ellent, mert feltették magukban, hogy a régi vereséget megbosszúlandó, vagy győznek, vagy meghalnak... A tatárok vezérét, Atlamost elfogják, és amikor visszavonulót fújnak, a táborba viszik, és rögtön lefejezik. Az ellenség táborát kifosztják, zászlait megszerzik, a foglyok megszámlálhatatlan sokaságát megkötözve elviszik Visegrádra a királyhoz. A Lajos nevében  kivívott győzelmet megünneplik, és ... háromnapos hálaadást rendeznek.” Moldva benépesítése ettől az időtől vette kezdetét. A februárban kivívott nagy győzelem emlékére, a székelyek és ispánjuk, Lackfi Endre fogadalomból Csíksomlyón monostort építettek a pálosoknak. Hasonlóan cselekedett Lázár Egyed csíki kapitány Szárhegyen. 

Régészeti kutatás igazolta, hogy a csíksomlyói első monostor és a Salvator-hegyi Salvator-kápolna a 14. század közepéről való. A székelyek Lackfi Endrével az élen még 1352-ben Litvániában is győzelmet arattak. Ennek emlékére alapította Nagy Lajos a márianosztrai monostort. A csíksomlyói pálos monostor fogadalmi szentély volt, amelyet a hívek naponta felkerestek. A pálos monostort 1421-ben a törökök, majd 1430 és 1432-ben a törökök és a szövetségükben levő tatárok dúlták fel. A pusztulást csak a Salvator-hegyi remeteség vészelte át. A csíksomlyói romos monostort 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaky Dénes pápai biztos az obszerváns ferenceseknek adta át, akik nyomban az újjáépítéséhez fogtak. Nem volt könnyű feladatuk, épp megsegítésükre IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt levelében július 2-re, Sarlós boldogasszony napjára hét évi búcsút engedélyez azoknak, akik meglátogatják az újraépülő templomot, adományokkal segítik és szentségekhez járulnak. A pápai bulla kiemeli, hogy oda „a lelkes hívek sokasága fogadalomból szokott elzarándokolni, és naponta se szűnnek felkeresni.” 

Az 1475-ös szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet, hogy minden pálos templomban, kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. Ezzel a Salvator-kápolna jelentősége is emelkedett. VIII. Ince pápa 1484-ben pünkösd szombatra és pünkösd vasárnapra teljes búcsút engedélyezett a pálosok templomok és ima helyek számára. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús zarándoklat a Salvator-hegyi Salvator kápolnához. János Zsigmond fejedelem idején, az erőszakos reformátorok, élen Telegdy Mihály királybíróval, épp pünkösd szombatján akartak Csíkra törni, amikor a hívek a környékről és Gyergyóból Somlyóra zarándokolnak. 

Gyergyóalfalu  István nevű papja fellelkesítette a falvak népét, hogy mind jöjjenek Somlyóra és kérjék a Szent Szűz segítségét hitük védelmében. Az összegyűlt férfiak pedig Mikes kapitány vezetésével zászlós kereszt alatt, hadrendben vonultak a Hargitára, ahol 1567. május 17-én, pünkösd szombatján „vérükkel és véres fegyvereikkel” védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől kezdve az 1345. évi fogadalmi, az 1484. évi pálos pünkösdszombati és vasárnapi búcsúra egy újabb, az 1567. évi győzelem fénye vetült és megkapta történelmi patináját. 

Azóta a legnagyobb odaadással üljük meg nemzedékről nemzedékre pünkösd szombatját katolikusok és  katolikus gyökerű keresztények, mert ez is a múltunk részét képezi, ugyanakkor keresztény hitünk megvallása mellett tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről is. A kedves olvasó figyelmébe ajánljuk Darvas-Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete című és A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján c. könyvét.