2013. 04. 28.

Miért szereted annyira?


Egy afrikai, fiatal rabszolga a keresztény hit felvétele után még hűségesebben ragaszkodott urához és teljesítette kötelességét. Ura ezért a többi rabszolga felügyelőjévé nevezte ki. A telepítvényesnek szolgája iránti bizalma annyira megnőtt, hogy egy alkalommal újabb rabszolgák vásárlásával magával vitte a rabszolga piacra. 
A vásár alig, hogy megkezdődött, az ifjú egy halvány, beteges, megélemedett szerecsent pillantott meg a többi között. Megörült neki, addig kérte urát, amíg azt neki vásári ajándékul meg nem vette. Az ifjú az első perctől kezdve a legszívélyesebb bánásmódban részesítette az öreget, - úgyannyira, hogy végül magának, a telepesnek is feltűnt, s egy alkalommal megkérdezte: - Talán atyád neked ez az ember?  
- Nem uram! – felelte az. 
- Miért szereted mégis őt annyira? 
- Mert ő az én ellenségem. Ő volt az, aki egykor engem a rabszolgapiacra elhurcolt, s ott néhány pénzdarabért a szolgaságra eladott. Én pedig a szentírásból ezt olvasom: Ha a te ellenséged éhezik, adjál, hogy egyék, ha szomjazik, adj innia, hogy ekként méltó gyermeke légy mennyei Atyádnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése