2013. 02. 20.

Szinte hihetetlen és mégis igaz

Észak-Olaszország, Piemont tartomány Casale Monferrato városkában a 19. század végén tizenegy éven át nem volt lelkipásztor. Mégis itt és a környékén virágzott ki legjobban a papi hivatás. 
- Kik ápolták?
- Az édesanyák.
Kezdetben nyolcan-tizen összebeszéltek, hogy minden hónap egyik vasárnapján összejönnek közös imádságra, hogy Istentől minél több papi és szerzetesi hivatást kérjenek az egyház számára. A bátor kezdeményezést nemcsak a városka lakó vették át, hanem a környékbeli falvak hívei is. Minden hónap első vasárnapján szentáldozáshoz járultak, hogy Jézushoz fűzzék életüket. Utána egy vasárnap imádságra gyűltek össze. Így megerősödött bennük a vágy, hogy válasszon az Úr az ő gyermekeik közül is szolgákat az oltár számára.
Az imádság hatása nem maradt el, mert a városkából és környékéről 500 pap és szerzetes származott.
2010-ben a 36.000 lakosú városban 4000 bevándorló, köztük 534 román él. A városka püspöki székhely és nevét viseli az egyházmegye is, melynek 115 plébániája van.
Verba volant, exempla trahunt! A szavak elröpülnek, a példák vonzanak. 
Bár nálunk is így lenne. Imádkozzunk családi hivatásokért, hogy legyen gyermek, akkor lesz erős nemzet, autonómia, és lesz akiknek Isten hivatást adjon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése