"A szamarakat válasszák meg lovaknak"

Antiszthenész (Kr.e. 466-364) görög filozófus, Szókratész tanítványa, a cinikus iskola megalapítója. Apja a város polgára, anyja trák származású rabszolganő volt, ezért nem tekintették teljes jogú polgárnak. Ifjúkorában naponta nyolc kilométert gyalogolt Pireuszból Athénba, hogy Szókratészt hallgathassa. Szókratésztól elsősorban azt tanulta meg, hogy a bölcsnek tetteivel, egész életével, mintsem pusztán szavaival kell kifejeznie világlátását. Később önálló iskolát alapított a Künoszargesz (Fürge kutya) tornacsarnokban. Ezért a filozófiatörténet cinikusnak nevezi.

Antiszthenész a gyakorlati etika egyik megalapítója. Vallotta, hogy az erény tanulható és tanítható. Nem nősült meg. Minden élvezetet megvetett. Lemondást, szegénységet és önmegtartóztatást hirdetett, mert ezt tekintette az erény kezdetének és végcéljának. Testi fájdalmait öregségében is tudatosan elviselte. Tagadta az istenek létét, viszont hirdette „csak egyetlen igaz Isten van.” „Aki a pénzt szereti, jó ember nem lehet.” Diogenész tanúsítja, hogy olyan köpenyt hordott, amely takaróként is szolgált. Egy házasulandónak ezt a tanácsot adta: „Ha szépet vesz el, mindenkié lesz, ha rútat, az maga is büntetés.”

Támadta Athén erkölcseit, mondván: „a polgárok a búzájukat megtisztíttatják a konkolytól, azt viszont hagyják, hogy a városban bűnözők éljenek.” Megvetette a demokráciát (a népuralmat), a tisztségek népszavazás útján történő betöltését.  Azt ajánlotta az athéniaknak, hogy a szamarakat válasszák meg lovaknak, ha ugyanilyen módon ostoba embereket neveznek ki hadvezérnek. Hibáztatta az embereket, hogy midőn edényt vásárolnak, jól megvizsgálják azt kívül, belül, de mikor barátokat választanak, azoknak az életmódját nem vizsgálják meg.