A Szent Péter bazilikában megtartott ünnepi szertartás végén
Tarcisio Bertone bíboros fordult rövid beszéddel XVI. Benedekhez. A jelenlevők
közül sokan könnyek között hallgatták a vatikáni államtitkár szavait.
Bertone bíboros beszéde elején megállapította, hogy nagy
meghatódottsággal és mély tisztelettel fogadta az egyház és az egész világ a
pápa döntését, hogy lemond szolgálatáról, mint Róma püspöke, Péter apostol
utóda. Majd őszintén megvallotta, hogy a jelenlevők szívén ezen az estén a
szomorúság fátyla lebeg. Ezekben az években a pápa tanítása az egyházra és a
világra nyitott ablak volt, amely átengedte Isten igazságának és szeretetének
sugarait, hogy megvilágosítsa utunkat elsősorban akkor, amikor az égen
összegyűlnek a fellegek.
Megértettük, hogy Isten és az egyház iránti szeretete ösztönözte
e döntés meghozatalára megmutatva ezáltal lelke tisztaságát, szilárd és igényes
hitét, az alázat és a szelídség erejét, valamint nagy bátorságát, amely élete
és szolgálata minden lépését jellemezte – jegyezte meg Bertone bíboros
államtitkár.
Ezt követően felidézte a pápa és a római egyházmegye
szeminaristáinak találkozóját, amikor a Szentatya hangsúlyozta, hogy a
keresztények tudják, miénk és Istené a jövő, és hogy az egyház fája mindig újra
nő. Az egyház mindig megújul, mindig újjászületik. Az egyházat szolgálni abban
a szilárd meggyőződésben, hogy nem a miénk, hanem Istené, hogy nem mi építjük,
hanem Isten; és nyugodtan elmondva: „Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak
kötelességünket teljesítettük." (Lk 17,10); valamint teljesen Istenre
bízni magunkat; mindez nagy tanítás, amelyet ezzel a döntéssel nekünk, az
egyház pásztorainak és Isten egész népének ajándékoz – emelte ki a pápához
szóló beszédében Tarcisio Bertone bíboros.
Az Eucharisztia hálaadás Istennek. Ezen az estén köszönetet
mondunk az Úrnak azért az útért, amelyet az egyház megtett XVI. Benedek
vezetésével. Egyben szívünk mélyéről nagy szeretettel, meghatódottsággal és
tisztelettel köszönetet mondunk a pápának azért, hogy az Úr szőlőskertjében
dolgozó egyszerű és alázatos munkás ragyogó példáját állította elénk, aki
minden pillanatban meg tudta valósítani azt, ami a legfontosabb: elvinni Istent
az emberekhez és elvinni az embereket Istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése