2013. 01. 11.

Urunk megkeresztelkedése



Emberi erővel Isten országát nem építhetjük. Csak amennyiben érvényesül bennünk a Szentlélek, annyira építhetjük valóban Isten országát. Urunk megkeresztelkedése ezt világítja meg. Jézus, amikor 30 éves lett, a zsidótörvény szerint akkor teljes jogú személynek számított. Ő, aki a törvény alattvalója lett (Gal 4,4), 30 évesen a Jordán folyóhoz megy megkeresztelkedni, hogy Atyja akaratát teljesítse. 
Háromszorosan megalázkodik: beáll a bűnbánó sokaság sorába, egy lesz a sok között. Kéri és felveszi a bűnbánat keresztségét, mintha bűnös lenne és bocsánatra szorulna. Harmadszor imádkozik, mint a segítségre szoruló ember. 
Ezt a háromszoros megalázkodást követi a háromszoros felmagasztaltatás: megnyílik az ég Jézus felett, leszáll rá a Szentlélek és az Atya fiának ismeri el (Lk 3,15-16. 21-22).  Jézus annyira alázatosan jelentkezik első ízben népe körében, akárcsak születésével, hogy ez a megjelenése is a hit próbájává válik. Keresztelő János, aki Szűz Mária látogatásakor felujjongott örömében, most megbizonyosodik arról, hogy Jézus az Atya szeretett fia és a Szentlélek felkentje. Igaznak bizonyultak János szavai: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” 
Izajás próféta kijelentését úgy tekinthetjük, mint az Atya szózatának bővebb kifejtését. Íme az én szolgám, akit támogatok, az ő tanítására vártak a nemzetek (Iz 42,1-4, 6-7). Ez a titokzatos Szolga Isten Lelkét bírja, ezért tudja létrehozni Isten akarata szerint az egyetemes üdvrendet. Személye különös, mert egyszerre tartozik Istenhez és az emberekhez. E titok, később lett ismertté, amikor Jézus felfedte természetét, hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. 
Elérkezett az újszövetség, a Messiás elkezdi feladatát és minden néphez szól. Az igazság, amit hirdet, elsősorban az igaz Isten helyes ismerete, és ezzel összekapcsolódik az Ő akaratának ránk vonatkozó ismerete. Lelkületét igazolja, hogy a jónak, értéknek kis szikráját is menteni akarja. Jósága mindenkire kiárad, ahogy ezt Szent Péter hirdeti Kornéliusz házában:. „mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is” (ApCsel 10,34-38). Jézus emberi természete a keresztségkor telik el Szentlélekkel a lehető legmagasabb fokban, hogy a mennyei Atya akaratát teljesítse, nyilvánosan a nagy világ felé, mint pap, király és próféta. Jézus megkeresztelkedését inkább a bérmáláshoz lehet hasonlítani, hiszen a bűntől való tisztulás teljesen hiányzik belőle. 
Emlékezzünk saját keresztelkedésünkre és bérmálásunkra, mert minket is felavatott a Szentlélek Krisztus küldetésének folytatására.

„Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és...” (Jn 17,3).

Darvas-Kozma József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése