Lehetőség az élet sivatagában

1907. nyarán Borghese herceg híressé vált autó-túrát tett Pekingtől Párizsig. Kemény akadályok legyőzésével két hónap alatt óriási utat, 160000 km utat hagyott maga mögött. Többek között át kellett kelnie a kietlen Góbi-sivatagon is. Amint a sivatagban nehezen vergődik előre, messze távolban egy pontot vett észre, amely egyre nő, nő, míg kibontakozik előtte egy magányos házikó, a pang-kiangi telegráfállomás, amely egyedül áll a pusztában, nyolcnapi járásra a legközelebbi emberlakta földtől. A herceg kísérője kapva kapott a kínálkozó alkalmon, hogy sürgönyt adjon fel Londonba.

A kínai alkalmazott meglepetten nézett az utasra, zavarba jött, táblázatokat nézett, számítgatott, végre is átvette a sürgöny szövegét és felírta rá az 1. számot.

- Ez ma az első sürgöny? – kérdezte az angol.

- Nem. Ez az első hat év óta, mióta fönnáll az állomás.

- Hat év alatt senki sem sürgönyözött?

 - Senki! (Dr. Tóth T.: Hiszek Jézus Krisztusban 115. o.)

 Hat év alatt hosszú karavánok vonultak el szomjasan, fáradtan a távíróállomás előtt, és senkinek sem jutott eszébe, hogy felhasználja a kezénél levő alkalmat és érintkezésbe lépjen a kulturált világgal. 

**

Így vándorolunk mi is az élet sivatagában, az idő adventjében, s nem gondolunk arra, hogy a nehéz úton hányszor érintkezhetnénk Istennel - imában, szándékban és szóban, kötelességteljesítés közben. Ehhez viszont be kell lépni a "hit kapuján" legalább most: Jézusom, bízom Benned!