Fűszeres beszéd és gyermekdal

I. János Pál pápa mindössze két hónapig ült Szent Péter székében, hirtelen meghalt. Érthetően, közvetlenül beszélt és szerette fűszerezni beszédeit. Ő beszélte el, hogy az egyik plébános lelkesen prédikált az Egyházról. Mise után azonban az egyik híve megjegyezte: - Nagyon szép, amit mondott, de az Egyház nem olyan szép, ahogyan ön azt beszédében ecsetelte. Majd nagyon sok hibát mondott el, hogy állítását alátámassza. - Ebben igaza van önnek, jegyezte meg a plébános és jó lenne, ha ilyesmi nem fordulna elő Isten Egyházában. De hadd mondjak ezzel kapcsolatban valamit!                        

- Szívesen meghallgatom, válaszolt a hívő.

- Bocsásson meg, de úgy látom, piszkos az inge gallérja. Vagy talán tévedek?

- Nem atyám, valóban így van. Ideje, hogy inget cseréljek.

- Mit gondol, miért piszkos annyira? Talán nem használt szappant a mosakodásnál?

- Eltalálta, így történt.

- Nos, barátom, az Egyház „nyaka” is azért piszkos, mert kevés szappant használunk.

- Miféle szappanra gondol? - Például az imádságra, a bűnbánatra, hogy eltávolítsuk lelkünkről a bűnök szennyét. Mennyivel szebb lenne Egyházunk, ha tagjai több „szappant” használnának. Nem az Egyházban van a hiba, hanem a mi restségünkben. (György Attila, Vegyétek és egyétek, 248.)

** 
Advent van. Dúdoljuk el ezt a szappanozó gyermekdalt, hátha megindít:

Elvesztettem a kegyelmet,
Vádol lelkem érte.
Annak, aki visszaadja,
szívem adom érte.

Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én lelkemet is
az Istennek adni.