2012. 12. 10.

Az elveszett erdélyi szavazók és szavazatok

A régi Granada egyik királya,Chiquito (ejtsd Csikitó) egy lázadás alkalmával elveszítette trónját és számkivetésbe indult. Kevés kísérettel, keserűen indult útra. Akikor az egyik átjáró magasára értek, megállt, visszanézett még egyszer, hogy lélekben elbúcsúzzék hazájától.  Látta a gyönyörű vidéket, amely néhány nappal ezelőtt még az övé volt. Látta a pompás Granadát, a büszke várat, ahol született és nevelődött. A búcsú kínja annyira lesújtotta, hogy földre rogyott és hangosan zokogott. A trónját vesztett király édesanyja oldalt lepihent egy kőre. S amikor a katonákat és a királyt sírni látta, odalépett hozzá és szemrehányóan így szólt: "Helyes, hogy asszonyok módjára sírjon az, aki nem tudott férfi módra harcolni!"
**
Hány erdélyi magyar tesz így. A veszedelemben megriad (pedig csak hull a hó), nem volt éber, nem vállal felelősséget (lusta volt felöltözni és elmenni szavazni) és lelke várát (Erdély megyéit) gyáván átengedi másoknak - s mikor már késő, semmit nem lehet 'toro'lni, akkor sír és maradék 'tőkés'ével menekül...
Hány keresztény van így, aki nem Krisztusra és Egyházára hallgat. S amikor rájön, hogy a történelem kínálta nagy esélyt és örökséget elherdált, akkor menekül a számkivetésbe, kesereg és sír...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése