A X. és a XI. század fordulóján
Belgiumban élt egy szolgalegény, aki elment Laekenbe, a
Boldogságos Szűz Mária kegyképe elé imádkozni A templom papja felfigyelt
erre a derűs arcú, buzgón imádkozó fiúra. Megkérdezte, hogy mi szél hozta ide?
A legény elmesélte, hogy Anderlachban sok testvére van és odahaza bizony szegénységben élnek, de zúgolódás és
elkeseredés nélkül. A legnagyobb nyomor idején is így imádkoznak: „Elég
gazdagok vagyunk, mert szeretjük az Istent” vagy ahogy Tóbiás mondta: ”Elég
gazdagok vagyunk, ha féljük az Istent”. És öröm költözik szívünkbe. Most azért jött ide, hogy munkát keressen és segítsen valahogy a testvéreinek. Gondolt arra, hogy remete lesz s a
pusztában éli le életét. Igaz, itt a közelben puszta nincs, és azt sem
tudja, hogy kell kezdeni a remeteséget. A plébános
Guidót sekrestyésnek alkalmazta, aki örömmel látott feladatához. Attól a
pillanattól Guidó haláláig ragyogott a templom, mert a sekrestyés mindent Jézus
iránti szeretetből tett. Az Egyház ma Szent Guidóként ismeri (+1012. szept.12). A lélek gazdagsága, gazdaggá teszi a világot. Ha Jézus szeretetét mellőzöd, akkor nyomorult lesz a világ.
Mit akarsz gyarapítani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése