2012. 03. 10.

Március 15. - Nemesen magyar és istenien örök

Március van. Tavaszodik a világ. Erre lehet alapozni, mint a szentek segítségére. Rügyek fakadnak, életek indulnak, ahogy az Isten Fia élete is. Csendben.
Március 15. a nemzetté érésünk napja, nemzeti ünnep. Tisztelettel mondhatjuk, hogy Attila, Szent István és Szent László népe itt vagyunk a Kárpát-medencében, még akkor is, ha az országhatárokat már kétszer átvitték a fejünk felett. Itt vagyunk a Kárpátok övezte tájakon, annak minden kis szögletében, ahol az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szelleme végigsöpört Bánát, Délvidék, Dunántúl, Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély településein. Jelen vannak férfiak és asszonyok az erő divatja öltözetben, hogy tisztelegjünk a hősök és áldozatok előtt. Itt vagyunk, hogy mindegyre lelket kérjünk Istentől a küzdő erőnek.
Az emlékezők lelkén mindig átsuhan a pesti március 15-től az aradi október 6-ig terjedő szívet, lelket, testet hol betöltő, hol eltipró másfél év, és 1867-ig tartó elnyomás. A Kökös-i hídnál, a Nyerges-tetőn, Fehéregyházán, Világosnál vagy Aradnál, ha nem is beszélne senki, csak vigyázállásban hallgatjuk a Himnusz dallamát, azzal is gazdagodunk, mert észleljük a föld leheletét, a fák susogását, az emlékjelek néma intését, a szabadságharc ősi szellemét. Ismert és ismeretlen vértanúkra emlékezünk, életáldozatuk előtt meghatódva tisztelgünk, hogy szívünk-lelkünk feltöltsük isteni és emberi erényekkel.
A szabadságharcban vértanú és hitvalló nemzet lettünk. kezdve Szent Gellért, Bőd, Beneta, Beszteréd püspököktől napjainkig. A magyar ember lelkülete a vértanúságra épül, mert akit és amit megszeret, azért kész életét is adni. 
Népünk ezer évvel ezelőtt, itt a Kárpát-medencében Isten gyermeke lett, ízig-vérig itt vált kereszténnyé. Az Egyház által itt kaptunk égi és földi koronát. E földön, ahol Isten kegyelme lett osztályrészünk, mindegyre tapasztaljuk Gondviselőnk szeretetét. E szülőföld számunkra az a hely, ahol Isten szeretete érleli bennünk a lélekújulást, hogy gyarapítsuk a kultúrát, civilizációt és szolgáljuk a haladást. Krisztus szeretetének mindennapos átélése szívünkben oltja a hazaszeretetet, a szabadság lelkületét és a vértanúk tiszteletét.
Március 15-én hősi halottainkra is emlékezünk, mert az igazért és jobbért küzdő embernek erkölcsi tartása van. A vértanú valamely eszméért adja életét, így nemesíti meg halála a jellemét. Az eszmék, az ideálok közt, amelyért életét adja valaki, a legnyobb az Isten. A tizenhárom aradi vértanú búcsúlevele is erről tanúskodik. Részben bíztak a győztes belátásában és nagylelkűségében, de leginkább Isten jutalmazó és örök életet adó szeretetében.  
Szent IX. Lajos francia királynak valahányszor Poissyba vezetett útja, mindig betért abba a templomba, ahol megkeresztelték és hosszan imádkozott. Egy alkalommal valaki azt találta mondani, hogy miért nem a párizsi Notre Dame-ban imádkozik a király, mert az előkelőbb. Lajos röviden így válaszolt: Ott csak földi koronát kaptam, itt viszont örök koronát.
Március 15. számunkra a szülőföld-, a hazaszeretet napja. Akkor tudjuk jól szeretni a szülőföldet, a földi hazát, ha az örök hazát még jobban szeretjük. Aki megéli istengyermekségét, aki gerinces keresztény, aki gerinces magyar, az jó hazafi is. Az ilyen kitartóan dolgozik honfitársaiért, még ha áldozatba kerül is, mert hisz az örökkévalóságban. 
Minden korban és minden helyen a földi haza szeretetének kifejezője és fokmérője az örök haza szeretete.  
Kérjük a jó Istent, segítsen bennünket, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig igaz értékekért dolgozzunk. Tegyünk valamit naponta a magyar örökséghez,  dolgozzunk nemzetünk felemelkedésén. Rövid, de nagyra hívatott életünket gazdagítsuk azzal, ami nemesen magyar és istenien örök.

1 megjegyzés:

  1. Gyökerei az 1640-es Cromwell-féle királygyilkos polgári forradalomig nyúlnak vissza; ezek a felvilágosodásnak hazudott elsötétedés, deszakralizáció idején megerősödtek, hogy 1789-ben és utána a világ gyümölcséről ismerhesse meg a fát. A „termés” a guillotine-rendszer, majd a kommunizmus vérfürdője, a szerves társadalmak és hierarchiák szétverése, a színtelenné, szagtalanná, arctalanná taposott embermasszák végsőkig történő kizsigerelése, a minden korlátot áttört pénzkapitalista-emberjogista világrend. Vagyis Cromwell puritánjaitól Robespierre jakobinusain, Kossuth és Petőfi republikánusain, Jászi-Jakubovics Oszkár radikálisain, Trockij-Bronstein bolsevistáin és Daniel Cohn-Bendit 1968-as neobolsevistáin-anarchistáin keresztül egyenes út vezetett korunk emberjogista, „politikailag korrekt”, deviancia-dicsőítő dogmatizmusáig. Ez az út egyre erőteljesebb szívóhatású örvény, mely a halálba húz. S amikor a mai SZDSZ eszmei alapvetésében 1789-ben 1848-ban és 1918-ban jelöli meg történeti előképét, akkor nem tesz mást, mint arcátlanul nyíltan kiáltja világgá a destrukció programját.

    Nos, ezért eszem ágában sincs március tizenötödikén, e szomorú évfordulón kokárdát tűzni.

    Inkább elmegyek a Ferencz József sörözőbe, hogy egy korsó sörrel felköszöntve emlékezzek azokra, kik rendíthetetlenül hűek maradtak az uralkodóhoz az 1848-49-es felfordulás idején. Legyen áldott I. Ferencz József királyunk emléke!

    „A demokrácia mindig és mindenütt a felbomlás és a rombolás princípiuma. Arra alkalmas, hogy az embereket elválassza egymástól, és a társadalmat felbomlassza.” (herceg Klemens Wenzel Lothar Fürst von Metternich-Winneburg)

    VálaszTörlés